Ferdinandy Mihály - Itália ?és az északi ember

A XX. századi magyar történettudomány egyik legnagyobb emigránsának olaszországi útinaplója, kultúrtörténeti esszéje – benne egy külön Dante és egy Giotto-tanulmánnyal. Első magyarországi megjelenés. Huszonharmadfél éves koromban írtam ezt a könyvet, 1936. február 11-ike és március 25-ike közt, az elejét Pesten, a Vármegyeházán, ahol akkor laktam, második s nagyobb felét pedig Berlinben. A könyvecske egy rég elhunyt barátom, Puskás Lajos, megrendelésére készült, ki annakidején Olaszországról szóló írásokat publikáló s propagáló kis kiadóvállalat-féle élén állott. Hogy kéziratom céljának nem felelt meg, érthető; én viszont nem is kísérleteztem tovább esetleges elhelyezésével. Egy napon, iratrendezgetés közben, ráakadtam a már akkor is emberöltőnél öregebb kéziratra - végigolvastam, kijavítgattam tollhibáit, de sem a stílus sem a tartalom különösségein és különcködésein nem enyhítettem, megállapításait sem változtattam meg, ott sem, ahol ma már esetleg más a véleményem. Aztán megint két vagy három évig feküdt a kézirat, amíg csak 1974 őszén megint elő nem vettem - akkor még egyszer átnéztem s írtam hozzá néhány lapalji jegyzetet. 1935 legutolsó napjaiban, részben a budai Várban, anyám házában, részben a pesti Megyházán, anyai nagybátyám szállásán, írtam - Új humanizmus felé címen - egy rövid esszét. Ez a cikk szinte kínálkozott a kötet bevezetőjéül. Korban is csak hat héttel előzi meg a könyv leírásának kezdetét. Három Füzet-et fog megtölteni ez a régi írás. Aki nem dobja el az első kettőt, a végin egybeköttetheti a hármat s lesz egy szép kis könyve. Ferdinandy Mihálytól. A Délszigeten, 1976. február 11-én, e könyv írása megkezdésének negyvenedik évfordulóján. (Előszó)