A MAGYAR NEOAVANTGÁRD TEXTILMŰVÉSZET

Szerző: Husz Mária Dialóg Campus Kiadó, 2001 A hagyományosan semlegesen viselkedő iparművészeti ág, a textilművészet 1968 és 1986 között a sajátosan magyar viszonyokba ékelődve újításokban élenjáró művészeti műfajjá alakult, és a neovantgard egyik kísérletező terepe lett. A könyv azt a rapid folyamatot elemzi, melynek során egy művészcsoport elfoglalja az értelmiségi-művészeti mező domináns pozícióit, végrehajt egy radikális társadalmi-művészeti expanziót, sűrítetten bejárja az európai neoavantgárd-posztmodern jellegzetes periódusait és textilművészeti törekvéseit, majd szinte hasonlóan rapid módon felszámolódik. A könyv a magyar iparművészet-történet hiánypótló munkája, textilművészetünk fejlődésének fontos dokumentációja. A kötet adatai: Formátum: B/5 Kötés: kartonált Kiadási év: 2001 Terjedelem: 152 oldal Tartalom: 1. A textilművészet fellendülésének okai és körülményei 15 1.1. A textilre hangolódás szociokulturális tényezői 17 1.2. Az egyetemes művészet tényezői 1945 után 19 1.3. A huszadik századi textilművészet tényezői 24 1.4. A magyarországi művészeti élet tényezői 28 1.5. Az 1945 utáni magyar iparművészet és a textiltervezés tényezői 35 2. A magyar textil fejlődésének extenzív-szintetikus szakasza (1968-1975) 45 2.1. A 68-as szellem 48 2.2. A művészeti élet szerkezete 49 2.3. Áttörés 1968-tól 51 2.4. Az aranykor 55 3. A magyar textil fejlődésének intenzív-analitikus szakasza (1975-1979) 67 3.1. A korszakváltás tényezői 69 3.2. Az irányzatok polarizálódása, szakadása 74 3.3. A kísérleti textil 82 3.4. A tradicionális textil ellenérvei 88 4. A kísérleti textilművészet lezárulása (1978-1983) 91 4.1. A radikalizálódás motívumai 94 4.2. A krízis 102 4.3. Az új szenzibilitás megjelenése 108 5. A textilművészet átrendeződése (1981-1986) 117 5.1. A külföldi textilművészet 120 5.2. A magyar textilművészet 130 Epilógus 141 Bibliográfia 145