Kiss-Béry Miklós - II. Ulászló, II. Lajos és I. (Szapolyai) János

Mátyás király halála után a nagy király testi hibás és nem túl tehetséges fia, Corvin János herceg mindent megtett, ami tőle tellett, hogy apja trónjára kerüljön. Ám ez a „minden szerfölött kevésnek bizonyult az urak akaratával szemben. A lengyel Jagelló-család sarja, a cseh király Ulászló kerekedett felül végül is. A magyar urak azért választották királyuknak éppen öt, mert akarat nélküli embernek, tehetetlen bábnak tartották, akivel azt tehetnek, amit akarnak. És bizony ki is használták a végletekig minden értelemben. Mindaz, amit Mátyás három évtized alatt felépített, már II. Ulászló uralkodásának első tíz éve után szinte romokban hevert. A fiát, II. Lajost pedig a gyámjai, tanácsadói még gyermekként, ifjúként úgy elrontották, élvezetek függőjévé tették, mint ahogy korábban két másik, fiatal uralkodónkat is. Így aztán a nagyok garázdálkodását semmi sem fékezte hosszú időn át. A Dózsa György-féle parasztháború is nagy zavart okozott az országban, annak ellenére, hogy a felkelést hamar leverték. És jött Mohács - igen tanulságos az a folyamat, amely a hatalmas vereséget megelőzte. És legalább annyira tanulságos az is, hogy Mohács után még 15 éve volt - lett volna! - a magyaroknak, hogy változtassanak a helyzeten, összefogjanak, hiszen a török addig még nem szállta meg az országot. Szapolyai János, az utolsó magyar király szintén gyenge embernek bizonyult - csak másképpen, mint elődei... A veszedelem akkor pedig már tényleg nagyon közel volt.