Sebők János, Szabó Béla szerk. - Könnyűzenei lexikon

A klasszikus zenével szemben a könnyűzene sokkal nehezebben körülhatárolható fogalom, amely felöleli mindazokat a zenei irányzatokat, amelyeknek célja a tömegek szórakoztatása. A könnyűzene, vagy populáris zene azoknak a legkülönbözőbb zenei formáknak, irányzatoknak, kifejezésmódoknak összessége, amelyek megegyeznek abban, hogy mindegyik tömegekhez szól, széles körben terjesztik és az emberek életében jelentős igény mutatkozik irántuk. Ide sorolhatjuk az alkalmazott zenék különböző formáit, az indulóktól a tánczenéig. A hazai könyvkiadásban már igen sok olyan mű jelent meg, amely a könnyűzene valamelyik ágazatáról adott részletes vagy hézagos ismertetést a könnyűzene kedvelőinek. Az egész könnyűzenét átfogó, lexikális ismereteket nyújtó könyv megjelentetésére azonban eddig még nem került sor. Nehéz feladatra vállalkozott ezért a szerzői gárda, amikor ilyen irányú előzmények nélkül megpróbálkozott egy hézagpótló lexikon kiadásával. Nem törekedhettek természetesen a teljességre. Ahhoz tíz ilyen kötet sem lett volna elegendő. A könnyűzene az elmúlt mintegy két évszázados történelme során - különösen az utolsó fél évszázadban - olyan mennyiségben termelte ki a szerzőket, eladókat, hogy mindenkit nem lehet, s nincs is értelme megemlíteni. A szerkesztők arra törekedtek, hogy mindazok, akik valami érdemlegeset alkottak, maradandót nyújtottak, helyet kapjanak a lexikonban. A szerzők, előadók mellett ismertetjük azokat a producereket, hangszerelőket, menedzsereket, hanglemeztársaságokat, amelyek gyakran a világrahozói, megteremtői voltak a sikereknek. Igyekeztünk az egyes irányzatok meghatározásával, kialakulásuk körülményeinek ismertetésével is segíteni az eligazodást. Nem rangsoroltuk a műfajokat, ezt nem tartottuk feladatunknak. Így egyaránt helyet kaptak a szórakoztató zene különböző műfajai az operettől, a rockoperáig, a különböző dalformák, a kabarék zenéje, az esztrád zene, az afroamerikai zene formái a jazz-ig bezárólag, s természetesen mint a mai kor legelterjedtebb, legpopulárisabb zenéje a rock, a maga súlyának megfelelően. A könnyűzene célja elsősorban a szórakoztatás. Ez azonban nem jelent igénytelenséget. A könnyűzenének is megvannak a maga klasszikusai, ezek esetenként olyan remekműveket hoztak létre, amelyek ugyanolyan részei az emberiség kultúrtörténetének, mint a zeneirodalom más területeinek alkotásai. Igyekeztünk ezt az egyes kiemelkedő szerzők, alkotások esetében érzékeltetni. Nem mindig zenei magaslatokról van itt szó, - bár Gershwin, Webber Lloyd és mások esetében arról is - inkább arról, hogy Louis Amstrong, Bing Crosby, Elvis Presley, a Beatles és mások még ha a könnyűzene területén értek is fel olimposzi magaslatokra, elévülhetetlen részei az emberiség kultúrtörténetének. Természetesen nem mindig akadtak Beatles-ek, Presley-k, Joplin-ok, Gershwin-ek. Voltak azonban olyanok, akik ennek ellenére színvonalas jó zenét produkáltak a szórakozni vágyó közönségnek. Ezeket kívántuk a könnyűzene klasszikusai mellett bemutatni, ismertetni. Könyvünket elsősorban a fiataloknak szántuk. Akik ezernyi levéllel ostromolják a Rádiót, hogy kedvenceikről ismereteket szerezzenek, egy-egy számukat, lemezüket magnóra vehessék. Az eligazodást, a tájékozódást akartuk számukra megkönnyíteni. Természetesen az idősebb korosztályok is megtalálják kedvenceiket. A nosztalgia hullám növekedőben van, s nemcsak az idősebbek, de a fiatalabb korosztályok, a 20-40 év közöttiek is felfedezik, hogy mennyi szépség van a régi évtizedek könnyűzenéjében is. Így reméljük minden korosztály szívesen fogadja és forgatja kis lexikonunkat, hogy az új ismeretek birtokában minél több szépséget fedezzen fel a könnyűzenében is.