Körkép 2013 - Harminchat mai magyar író kisprózája

Részlet a könyvből: A hatodik áldozatot június elején találták meg. Három taxis és két céges sofőr után most egy limuzinkölcsönző. A holttest egy foghíjtelken ült, a tűzfalhoz támasztva, srégen szemben a hajdani Danuvia fegyvergyárral. A kifogástalan öltöny és a kézzel varrott bőrcipő világított az elhanyagolt környezetben. Térdig érő gaz, a katángkóró kék virágai, eldobált sörösdobozok. A helyszínelők már végeztek — se ujjlenyomat, se cipőnyom; semmi —, a nyomozást vezető tiszt pedig szótlanul bólintott. Az áldozat illett a mintába. Nagy adag nyugtatót kapott, intravénásán, aztán lenyomtak a tor- kán egy zsilettpengét. A holttest frissen megborotválva, mint a többi öt. Eredetileg — a rendőrség által megszerzett fényképek tanúsága szerint legalábbis - mindegyik áldozat szakállas volt. Tiszta munka, vér sehol, kivéve azt a keveset, ami a szájából kifolyt, miután lenyelte a pengét. Az öregség szaga. Levendula, púder, pézsma és citrus. Kevés mentől. A rendőrtiszt a nagyapjára gondolt, az állványra tett zománcos lavórra egy régi ház fürdőszobájában. Ébenfa nyelű borotva. Egy halványzöld fémtubus. „Figaró - gondolta. „Ez volt a neve. Egyáltalán nem