Diane Johnson - Álarcok kényszerében

Miféle valóság kényszerít egy csodabogár természetfotóst, egy kivénült exbalerinát, egy történelem szakot végzett diáklányt (exterroristát) és még egy lányt (brazilt, jövevényt) bújni, rejtőzni? Meddig menedékük egy Sacramento környéki régi ház a megszűnt közbiztonság, a Manson-gyilkosságok, a politikai korrupció Amerikájában, a hetvenes években? Hová lehet az, aki (még mint diák) a vietnami háború idején fölrobbantott egy hadianyaggyári laboratóriumot? Milyen álarcok mögé bújnak a legkülönbözőbb származású, világnézetű, vérmérsékletű emberek, és milyen pótcselekvésekben éljék ki magukat (bálnamentő akcióban? kutyaeledel-bojkottban? fegyenceknek rendezett tánctanfolyamban?), ha igazán élniük nem lehet? A hazájában sikeres kaliforniai írónő Európában is sikerre számító regénye végén fölrobban egy szökött fegyencekkel teli autóbusz. De a jótékony börtönlátogatásra indult Külvilági Barátok kis autóbuszában ártatlan túszok is vannak, az is meghal, aki nem akart ölni, az is áldozatául esik a rendőrség erejének és erőszakgyönyörének, aki nem bűnös. A megbomlott rend örvénylő mélyére pillant és kényszerít pillantani az írónő, az örvénylés rettentő fizikáját láttatja. Feszült, hajszás cselekményességet váltogat hősei kínzó várakozásának mozdulatlanság-pillanataival ez a regény, kérdéseket föltéve, vádolva, nem az anarchia pártján, hanem a szabadságén, de biztosan a társadalom peremén kushadni kényszerülők pártján, nem a megfélemlítés-manipulációt gyakorló hatalomén. szentenciák, nagy deklarációk, bölcselkedések nélkül fut végig tárgya kényszerpályáján, gyorsul fel a tragédiáig. A tragédia mögött az írói-emberi üzenet. Az Egyesült Államok irodalma 1978-as évének egyik legizgalmasabb regényét veszi kezébe az olvasó.