Margaret Atwood - Testamentumok

Együtt töltött időnk most kezdődik, olvasóm. Meglehet, az általam teleírt oldalakat törékeny kincsesládikának tekinted majd, amit csak igen óvatosan szavad felnyitni. Meglehet, széttéped vagy elégeted őket: a szavakkal gyakran megesik az ilyesmi. Több mint tizenöt évvel A Szolgálólány mesékének eseményei után a Gileádi Köztársaság továbbra is őrzi hatalmát, de a rendszer már rothadásnak indult. E kritikus időszakban három, egymástól gyökeresen különböző nő élete keresztezi egymást, s találkozásukban ott rejlik a fordulat lehetősége. Agnes már Gileádban született és serdült fiatal lánnyá. Mikor mostohaanyja hozzá akarja adni egy nagy hatalmú parancsnokhoz, úgy érzi, bármire képes lenne, csak hogy elkerülje a kényszerházasságot. Daisy a szabad Kanadában éli az átlagos kamaszok életét, ám egy nap szülei merénylet áldozatai lesznek, és onnantól felkavarodik a lány élete. A Szolgálólány meséjéből már ismert Lydia, a Nénik leghatalmasabbika, szürke eminenciásként mozgatja a szálakat a férfiak diktatúrájában, miközben a birodalom titkos krónikáját is papírra veti. Ahogy feltárul Gileád története, mindhárman arra kényszerülnek, hogy szembenézzenek önmagukkal, és eldöntsék, meddig mennek el azért, amiben hisznek. A Testamentumok 2019-ben elnyerte a Booker-díjat. Akadtak lányok, akik jelentették az ilyesmit. Az egyik azt állította, hogy az Őrzőjük végigsimított a lábán. Egy másik azt mondta, egy szemetes, aki Gazda volt, lehúzta előtte a sliccét. Az első lánynak a vádliját vesszőzték meg a hazugság miatt, a másodiknak pedig azt mondták, hogy egy rendes lány nem vesz tudomást a férfiak bohóságairól, hanem egész egyszerűen másfelé néz. Én nem tudtam volna másfelé nézni. Nem volt másfelé, amerre nézhettem volna.