Hernádi Gyula - A boldogság templomai

Hernádi az őt foglalkoztató, rá jellemző témának, a szövegalakítás modern és hagyományos módszereinek megannyi fajtáját felvonultatja ebben az írói eredményeit mintegy összefoglaló új művében. Cselekményes és intellektuális kalandok - politikai, tudományos és filozófiai utalások, eszmefuttatások -, realista elbeszélés és lírai hangulatú szürrealista képsorok keverednek kavarognak benne. A függelékben még betanulását, próbáit, a történetben iktatott - s Pécsett nagy sikerrel bemutatott - Arisztotelész-drámáját is olvashatjuk. Esszenciális realizmusa gyakran átmenet nélkül vált át fantasztikus, abszurd tartalmú, sőt a groteszk-borzongató horrortörténetre - de képzeletének legelrugaszkodottabb játékain, leggátlástalanabb képzettársításain is áttetszik - az olvasó számára olykor sejtelmes logikájú - sajátos racionalizmusa.