Botos János, Gyarmati György, Korom Mihály, Zinner Tibor - Magyar hétköznapok

A magyar állami újjászületés 1944. decemberi, debreceni nyitányát követő, több mint tízesztendős korszakot két nagyobb időszakra szokták felosztani: a kommunista párt egyeduralmának létrejöttéig terjedő, majd az azt követő periódusra. 1948-ig, a fordulat évéig általában az eredményeket, sikereket hangsúlyozza történetírásunk és kevesebb szó esik a már akkor is jelentkező anomáliákról. Mindazonáltal ez a korszak, hála a koalíciós idők színes és változatos sajtójának, valamint az összegező és az egyes részterületeket külön-külön is feldolgozó szakmunkák gazdag forrásanyagának, viszonylag elevenen él a köztudatban. Ugyanakkor az úgynevezett ötvenes évekről - ezeknek kezdetét és végét egyébként nehéz konkrét időponthoz kötni - a kialakult képet szélsőséges hangvételű írások és továbbélő legendák is meghatározzák. Az erről a témáról szóló történeti művek között akadnak kincstári optimizmust sugárzó feldolgozások és emigráns, szélsőségesen kommunista és szovjetellenes könyvek, de az objektivitásra törekvő, új ismeretekben bővelkedő publikációk száma az érdeklődéshez képest még mindig nem elegendő. A történészek, ha az ötvenes évekről szólnak, többnyire csak a magas politika változásait elemzik, s kevés szót ejtenek azokról, akik napról napra, cselekvőként vagy szenvedőként - nemritkán mindkét szerepben - élték át ezeket az időket. Az 1945 és 1956 közötti korszaknak egyik legismertebb, ma is szenvedélyeket kiváltó politikusa a Szovjetunióban, Gorkijban elhunyt Rákosi Mátyás volt. Neve és tevékenysége az egész periódust szimbolizálja, bár a felszabadulást követő koalíciós időszakban - legalábbis formailag - csak egy volt a többi pártvezető közül. Személyiségének és pártjának súlya azonban már 1945-ben meghatározó volt, s néhány év alatt annyira megnövekedett, hogy rányomta bélyegét az ország politikai arculatára. E könyv olvasója leginkább emlékiratokban, feldolgozásokban és dokumentumkötetekben találkozhat Rákosi Mátyás nevével. De ha kisétál a Farkasréti temetőbe, az oldalfal urnáit eltakaró, egyszerű, szűkszavú feliratokat tartalmazó fedlapok egyikén szemébe tűnik a jól ismert név, jelezve, hogy az egykor oly nagy hatalmú politikus hamvait hazaszállították. De hát ki is volt ő?