Tersánszky Józsi Jenő - A kegyetlen primadonna

Tersánszky Józsi Jenő (1888-1969) regényíró és elbeszélő, a nagy Nyugat-nemzedék legendás alakja; regényeit Ady Endre, elbeszélő művészetét Móricz Zsigmond méltatta annak idején. A háború nem fontos - írta a Nyugatban Ady Endre a Viszontlátásra drága (1916) című regényéről, amely először ábrázolta hitelesen és nagy művészettel az első világháború embersorsokkal labdázó forgatagát-, ... egy élet fontos, egy sors, egy logikus vagy logikátlan vég, egy történet vagy a történetté mállott líra fontos... ez a »föl a fejjel«, ha gránát vagy téboly fogja mindjárt leszedni - ez szép. Móricz Zsigmond pedig azzal jellemezte írói varázsát, hogy valami teljes bűbájjal visz be emberei közé, s hogy alakjainak éltető eleme a legmélyebb fizikai nyomor, amelyben, mint a halak a vízben, vidáman vagy mérgesen, de mindig otthoniasan fickándoznak. Az irodalomban alig van rá példa, hogy egy író alakja és élete olyan mértékben összeolvadjon a köztudatban írói világával, mint ahogy ez Tersánszkyval és páratlanul népszerű regénysorozatának a hősével: Kakuk Marcival történt, a pici polgárral... akinek a szíve sosem romlottabb a másokénál, csak mintha eleve csavargónak lett volna teremtve a Magasságostól... s úgy él, egyik napról a másikra, mint a piac verebei. Tersánszky másik írói alapélménye: a rendesen tisztálkodó társadalom, jellemezte őt Illés Endre, ez a fojtó, levegőtlen üvegkalicka. De a polgári rend és képmutatás nem tudta betörni Tersánszkyt: egész életét a tisztes nyomor határvidékén élte, de mindig megmentette a legfontosabbat: az élet szeretetét.