Ruzicska Pál szerk. - Az olasz irodalom kincsesháza

A tizedik század végén különös félelem fogta el az embereket. Úgy érezték, hogy az ezredik esztendőt a világ nem éli túl; ebben az évben - pontosan ezer évvel később Krisztus születése után - megmozdul a föld, megnyílik az ég kárpitja és megjelenik fölöttünk a kereszt, mely a világ végét jelzi. Sokan készültek a halálra, földünk pusztulására. Szájról szájra járt ez a babona. Elterjedt a különböző nyelveket beszélő népek között, de jobban, mint másutt, Itáliában. Talán az utolsó századok megpróbáltatásai, sorscsapásai tették a Félsziget lakóit fogékonyabbakká az efféle hiedelmekre. Talán azt gondolták, ha Róma a Birodalom bukása után még nem tudta visszaszerezni régi nagyságát, akkor ennek a világnak el kell tünnie, meg kell semmisülnie.