Széchenyi István - A' kelet népe

Kik emberi méltóságuk' érzetében anyagi kéjek elibe teszik a' lélek' gyönyörit és inkább ezek után szomjadoznak, lehetetlen, hogy visszaemlékezvén nemzetünk' 15-20 évvel ezelőtti létére, örömrivalgásra ne fakadjanak! Igen földiek! - Élünk még, nem vagyunk holt nemzetnek szerencsétlen rothadt tagjai, nem »Élő szobor« leirhatatlan kinok közt. Becsületesen vívtunk; kicsi, nagy, tehetsége szerint. 'S lám azon kevesek is, kik lelkesedésünket fel nem fogák, nyelvünket érinteni nem birták, 's nem sejtidvén, hogy embernek édesb eledele is lehet, mint a' mindennapi kenyér, szorgalminkban nem osztoztak, sőt utainkat állották, ezen kevesek is mindinkább olvadoznak hazafiságra. Megmentettünk egy uj családot, egy lelkes nemzetet az emberiségnek; - 's hála' »Annyi sziv hiában nem ónta vért, 's keservben annyi hű kebel hiában nem szakadt meg a 'honért«. (részlet)