Varga Domokos - Kölyökkóstolgató

Érett ésszel mondom, felül az ötvenen: bármilyen bajos sokszor a kicsi gyerekekkel, utólag az ember majdnem mindig úgy gondol vissza a velük átvergődött évekre: soha annyi örömben, nevetésben, boldogságban nem volt része. Nem mintha elfelejtené a rosszat. Én se felejtem el, mikor egyik-másik negyvenfokos lázban égett. De azt se: hogy bújt akkor is az ölembe, s nyomta hozzám a tüzes arcát.