Jókai Mór - Mire megvénülünk I-II.

Borongós, elégikus hangulatú mű - mondják a regényről. Mindenesetre nehéz kor, személyes hányattatások hatására íródott. 1860-61-ben rövid időre felcsillant a 48-as alapokon való kibontakozás reménye, de aztán föloszlatják az országgyűlést, s megújult dühvel támad föl az abszolutizmus, s meghasonlik az ellenállás. Jókai a politikai viszonyok romlását a saját bőrén is érzi: 1863-ban lapszerkesztőként börtönbüntetést szenved. A tragikus hangú történet ebben a légkörben fogant. Magában a műben olvashatjuk: Olyan időket élünk, amikor minde elmúló év utolsó napján felsóhajtunk: csakhogy vége van már! Okkal borongós tehát a Mire megvénülünk. De a borongós lélekállapotában sok minden feltárul az emberi kapcsolatokból, ami a lelkesültség állapotában homályba marad.