Somlyó Zoltán válogatott versei

Somlyó Zoltán válogatott versei antik (Magvető Kiadó), 1962 398 o., vászon kötés, közepes állapotú borító kopottas, foltos 800.- Az indulása meghatározta sorsát, költői pályáját, sőt, egy kis túlzással szólva utókorát is. Első, még szinte gyerekfejjel írt versei miatt apja kitagadta, de nemcsak a szülő ház ajtaja csukódott be mögötte, hanem más ajtók sem nyíltak ki neki soha. Sikere alig volt, annál többet, amennyi a nyomorgáshoz elég, sosem keresett; lassan ifjúkori barátai is elmaradtak mellőle – csak a szavak kísérték, költészete sorsot teremtő szimbólumaival egyre inkább azonosuló életútján. Átkozott költőnek, Jajgató Feliciánnak hívta magát, s élete a legteljesebb igazolása lett költészetének. Amit Kosztolányi jellemzett talán legtalálóbban: „Van neki egy bűvös szótára, mely magában foglalja a magyar nyelv ékköveit. Ez a legkisebb benyomásra rázkódni kezd, mint a kaleidoszkóp. A szavak, úgy rémlik, véletlenül – egymás mellé hullanak – gyöngy és emlék, virág és szív, szalag és seb –, majd fehéren, mint a fagyott könnyek, majd pirosan, mint a vérrögök, s olyan színesen mozgó, eleven ábrákat raknak ki, hogy a meglepő találkozás láttán felujjongunk a teljes sikert üdvözölve. Senki, ki újabban verset írt, nem követte ilyen ösztönösen a jelképes költészet tanítását, mely a verset »jó kalandnak« tekinti, és senki sem köszönhet ennyit a véletlen áldott és termékenyítő szerencséjének, mely már nem szeszély többé, hanem maga a szavak végzete.” Ez a kötet Somlyó Zoltán válogatott verseinek mindeddig legteljesebb gyűjteménye s egyben megemlékezés a költő születésének 80. évfordulójáról.