Deákok tüköre

Szilágyi Ferenc Deákok tüköre Magyar diákvilág a felvilágosodás korában antik (Móra Ferenc Ifjúsági Könyvkiadó), 1986 289 o., kemény kötés, jó állapotú borító picit kopottas, könyvtári példány volt 700.- A szerző a két-háromszáz évvel ezelőtti régi magyar diákvilágba kalauzol bennünket. A „Deákok tüköre” felvillantja a ma már csak hírből ismert iskolai szokásokat: megtudjuk, hogyan és miért fújták versben még a fizikai tételeket is egykor a diákok; hogyan készültek a „cérnával mért versek”, mikor még iskolai feladatul kellett nagy tollrágás közepette a megadott tárgyakról – a nyárról, a télről, a fösvénységről, avagy éppen a tengeri zivatarról – verseket faragni. Szó esik a „deáki” – vagyis latin – tudományokról, arról az időről, amikor még vesszőzés, iskolai áristom járt már azért is, ha valaki magyarul szólt az óraközi szünetekben pajtásához. Tanúi lehetünk az első fizikai kísérletek iskolai bemutatásának, amelyek ördöngösség hírébe keverték a híres debreceni Hatvani, vagy a sárospataki Simándi professzort. De bepillantást enged a „bűvös tükör” a régi kollégiumi életbe, a diákönkormányzatba, s az élelmezés gondjaiba is: láthatjuk, hogyan járták be nagyobb ünnepeken a nagy- és kisdiákok a környéket, hogy begyűjtsék a lisztet,a kolbászt, a zsírt, a mézet, a mustot, vagy a pénzt a kollégiumi menza konyhájára. Képzeletbeli útra indulva a múlt diákéletébe, ízelítőt kapunk még az iskolai színjátszásból, s arégi diákjátékokból, sportokból is. Különösen sok vidám percet szereznek a megelevenedő vígjátékok jelenetei s az iskolai versenyek, mulatságok hol tanulságos, hol szívderítő leírásai. Mindezt a diákélet természetes velejárója, a kifogyhatatlan diákhumor számtalan megjelenési formája – rengeteg diáktréfa, vidám történet, anekdota, vers – fűszerezi, teszi élőbbé, színesebbé. S ehhez járul az egykorú képek, rajzok sokasága; általuk lesz igazán méltó címéhez a kötet: hű tükörévé a magyar iskolai élet egy nagy és szép, sok tekintetben máig példamutató korszakának.