Németh László élete képekben

Németh Lászlóné, Dr. Lakatos Istvánné, Németh Ágnes szerk. Németh László élete képekben antik (Gondolat Könyvkiadó), 1985 217 o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú védőborítón pici gyűrődések 800.- Azt, hogy az én egész munkásságom egy mű s az egyes munkák annak csak egy fejezetei: egyre többen látják. Azt is helyesen állapították meg, hogy műfajaim csak egy egyetemes kifejezőkészség különféle irányú megnyilatkozásai s nem a műfajok, hanem az egész mű felől kell megközelíteni őket. Osztályozni én legföllebb úgy tudnám munkáimat, hogy melyikben léptem a legnagyobbat, vagy melyikben adtam, kínáltam föl az embereknek a legtöbbet. Nos a regényben a Gyász volt az első nagy lépés, tanulmányban, gondolkodásban a Tanu. Utána a vásárhelyi ugrás volt a legjelentősebb; ezt persze nem lehet egy műfajba belegyömöszölni; szétoszlik regényre (Iszony, Égető Eszter), drámára (Széchenyi) s pedagógiára. Ha a társadalmi haszna felől nézem őket, megint a Tanu adta a legtöbbet: egy nemzedéket szoktatott rá a magasabb igényű olvasásra. Utána azok a műveim következnek, amelyek arra próbálták az embereket megtanítani, hogy foglalkozásuk kényszerét, életük csapásait mint alakíthatják át játékká, laboratóriummá. A közvéleménnyel ellentétben, én ezek közül a hipertóniáról írott leveleim becsülöm a legtöbbre. Az újabbak közül tán az olyanokat, mint a Vallásos nevelésről, amelyek életem központi ügyét, mint életreceptet próbálták továbbadni. A tökéletesség – a Gyász, az Iszony, a Sámson érdeme csak harmadsorban következnék. Az ő tökéletességüknél büszkébb vagyok egy-egy olyan írásomra, mint a Szárszói beszéd, amelyben a perc nagysága, a figyelmeztetés komolysága és kockázata tulajdon erkölcsi szintem fölé emelt.