Buda ostroma, 1686

Péter Katalin szerk. Buda ostroma, 1686 Magyar Levelestár antik (Szépirodalmi Könyvkiadó), 1986 264 o., kemény kötés védőborítóval, jó állapotú 850.- Az itt következő levélcsoport így, együttesen, maga is olyan, mint egy hosszú levél – írja Péter Katalin a kötet bevezetőjében. – Buda elvesztésén kétségbeesett polgár kezdte írni, és a török kiverése miatt diadalmas uralkodó biztosai fejezték be. Közben részt vett mezővárosi protestáns tanár és a római katolikus egyház feje, a török táborban raboskodó nemes és az ellenséggel szemben nyertes hadvezér, a biztos győzelem tudatában indult török hatalmasság és a Budánál elért keresztény siker fölött örvendező itáliai postamester. A gyűjtemény azonban semmilyen szempontból sem teljes; éppen olyan szubjektív, sokszor egymással ellentétes értesüléseket nyújtó, ahogyan a levelek általában nemigen szoktak tárgyilagos, a szerzőik személyes indulataitó vagy felfogásától független képet adni a világ dolgairól. Lehetett volna természetesen másfajta gyűjteményt is összeállítani. Lehetne például kevésbé levélszerű, vagyis nem ilyen szubjektív módon válogatott, vagy esetleg jobban a budai eseményekre összpontosító. A török kiverése Budáról – mint önálló esemény – voltaképpen nem érdemleges. A tényeket nézve egyszerűen az történt, hogy egy sok tízezer fős, túlerőben lévő hadsereg elfoglalt egy nem nagyon jó karban tartott, néhány ezer katonával védett várat. A hadművelet még így is rendkívül sokáig tartott; 1686. június 18-án kezdődött, és szeptember 2-án fejezték be. A hathetes ostromot kívülről fiatal és tetterős, részint már beérkezett, részint még a karrierjük elején bizonyító parancsnokok irányították, Európa legjobb hadvezérei. Belül hetvenéves, ősz öregember parancsnokolta a védekezést. Alig két esztendeje van Budán, 1684 őszén kapott kinevezést, de közvetlenül, az erőviszonyokat méltányosan mérlegelve, tulajdonképpen ő az 1686-i ostrom főszereplője. Abdu-Ráhman pasa a hős, aki a saját hatalmasaitól elhagyottan védekezett hosszú heteken keresztül. Megérkezett pedig nagy nehezen Szulimán, a Török Birodalom nagyvezére is a fősereggel, de végül tétlenül, a mai Tétényi-fennsíkon, Kelenföld alatt táborozva, jószerivel végignézte, ahogyan az utolsó rohamban a keresztények bevették Budát. Abdu-Ráhmant janicsár ruhában találták meg halottan; az egyik heves összecsapás színhelyén feküdt.