Illő alázattal

Halmos Ferenc Illő alázattal Magyarország felfedezése antik (Szépirodalmi Könyvkiadó), 1978 227 o., vászon kötés védőborítóval, jó állapotú védőborító picit kopottas, könyvtári példány volt 560.- Harmincéves vagyok. Éveim egyharmadát az öntudatlan, bár nem gondmentes gyermekkor vitte el, tizenhét évet különböző iskolák padjaiban töltöttem, öt évig fizikai munkásként dolgoztam, jelenleg pedig – az eredményesség minden reménye nélkül – egy ipari szakközépiskolában tanítok irodalmat és történelmet. Tizennyolc éves korom óta jelennek meg írásaim. Kamaszverseimmel az Első ének című antológiában szerepeltem. Azóta egy kötetnyi versem jelent meg különböző lapokban, folyóiratokban. Nazim Hikmet verseit fordítottam az Én egy ember című kötetben. Korunkban a műfaji keretek lazulni látszanak. E könyv szereplőinek némelyikével tíz évvel ezelőtt ismerkedtem meg. A velük töltött napok, a közös munka, a beszélgetések során fogalmazódott meg bennem az elhatározás: szólni kell róluk. Ehhez a legoptimálisabb műfajnak a szociográfia bizonyult. Ezúton is elnézést kérek a műfaj elkötelezettjeitől a kontárkodásért. Ennyit a hátrahagyott évekről. Az előttem levőkről sejtelmem sincs. „Kiválva, elvegyülve” – ez a címe a könyv egyik fejezetének, de jól jellemzi ez egész írást. Az egyetem elvégzése után, diplomával a kezében a szerző kivált az értelmiségi környezetből, és elvegyült a gyári munkások világában. Hamarosan kiemelték, betanított munkásból üzemi diszpécser lett – újra kivált egy élettérből, és elvegyült egy másikban. A könyv a hetvenes évek munkásainak életéről, nézeteiről, hangulatairól, problémáiról, terveiről tudósít. Az interjúkból és a szerző élményeiből plasztikusan kibontakozik egy gyár képe, egy-egy üzem világa, a munkáskollektívák viszonya egymáshoz, vezetőikhez és a termeléshez. Halmos szociográfiát – és nem szociológiai tanulmányt – ír, nem vállalkozik a felmerülő kérdések átfogóbb elemzésére, a munkahelyi problémák közgazdasági, társadalomtudományi összegzésére. Saját tapasztalatait, a munkatársak vallomásait rögzíti a könyvben – vállalva a szereplők örömeit és indulatait, átgondolt, kikristályosodott véleményüket éppúgy, mint nyersebb – sőt nemegyszer ellentmondásos – megfogalmazásaikat. Ugyanarra a kérdésre másként felelnek munkatársai és más oldalról közelíti meg egy tervfelelős, egy meós vagy az üzemvezető, másként látta a szerrző a munkapad mellett és üzemi diszpécserként. A beszélgetésekben felmerülő problémák egy része helyi érdekű, periferiális kérdés, a nagyobb részük azonban a személyes hitelű megfogalmazáson túl országos gond, úgy véljük, általános érvényű – hasznos adalék a fekélyes gócok feltérképezéséhez.