Méray Tibor - Nagy Imre élete és halála

Ezt a könyvet 1957 nyarán kezdtem el írni, akkor, amikor Nagy Imre még élt. Az előszóban, amelyet terveztem hozzá, a következő néhány mondatot vetettem papírra: „El szeretném mondani, amit róla tudok, s főként annak a negyven hónapnak a történetét, amely hatalomra jutását a végső bukástól elválasztja. Ha csak valamelyes kézzelfogható remény is volna arra, hogy ő maga mondja el majd szabadon mindezt, akkor másról írnék. De nincs rá sok remény. Nem tudom, mi vár rá és azt sem: mi vár énrám. Manapság jobb, ha az ember papírra veti azt, amit csak a fejében őriz. A papír tartósabb, mint az emberi fej.” Azóta megölték őt. Mindazoknak a kötelessége, akik közelebbről ismerték, megkettőződött: mondják el részletesen és lehetőleg minél előbb, ami mondanivalójuk róla van. Ami tegnap még anekdota vagy személyes élmény volt, ma már – a sorsnak s elpusztítóinak kegyetlenségéből – történelemmé vált. (Méray Tibor) Noran