Verzár István - Portugália

Ez a különleges ország az Ibér-félsziget nyugati szegélyén már csak elméletileg tartozik Európához. Lakói legszívesebben atlantinak mondják magukat, ami azt jelenti, hogy a félsziget és egyben Európa felé vezető folyóvölgyek és hegyszorosok örvényeinél mindig is többre tartották a nagy távlatú tenger végtelen útjait, amely az egész világgal kötötte össze őket. Híres hajósok és egyben felfedezők is voltak a portugálok, talán elég, ha emlékezetetőül Vasco de Gamma és Magelhaes nevét említjük. Igen sok újdonsággal, furcsa gyümölcsöket, fűszerekkel ismertették meg Európát a történelem folyamán. Különleges ország azért is, mert nagy hatású kultúrák ötvöződéséből keletkezett: római emlékei vetekednek a spanyolországiakkal, a vizigótok kora középkori művészete és civilizációja szintén rányomta bélyegét a késő középkori vívmányokkal együtt, és végül az egészet árnyalataiban módosította a mór kultúra behatolása. Így aztán természetesnek tartjuk, hogy gótikus ívek mellett azulejocsempés falakat láthatunk, és a különlegesen szövevényes, dús barokk díszítésű templomhomlokzatok hol spanyolországi mintákat, hol pedig a dél-amerikai őserdő gazdag burjánzását juttatják eszünkbe. Az ország tájai is külön figyelmet érdemelnek. A mediterrán éghajlat dél felé haladva fokozatosan már-már szubtropikussá válik, számunkra egzotikus, ismeretlen növények jelennek meg, vadregényes hegyek, kívánatosan homokos vagy fenyegetően sziklás tengerpartok váltogatják egymást. Olajfák és narancsligetek között jutunk el a déli partvidék banánültetvényei közé. A műemlékek és a természeti látnivalók mögött nem marad el - sőt gyakran felül is múlja őket - a festák, a különféle ünnepek pazarlóan színes látványa. Portugália még a latin országok között is híres fantáziadús felvonulásokkal egybekötött ünnepiről, bikaviadalairól és búcsújárásairól. A szerző, miután ismerteti Portugália természetföldrajzi helyzetét, történelmét, gazdasági életét és kultúráját, a Részletes útikalauz fejezetben mindenekelőtt a fővárost, a Tejo tölcsértorkolatában fekvő Lisszabont és közvetlen környékét mutatja be. Innen megyünk tovább az ország északi részébe, Coimbrába, a portugál Athénba, majd Portóba és a kissé elhagyatott északi területekre. ezután a fővárostól keletre eső tartományokban a Bejra hegyei között és a Tejo, valamint Zezere völgyében folytatjuk utazásainkat, míg el nem jutunk Algarve déli tengerparti tájaira. Az útikalauz most már a szigeteket veszi sorra, főleg a két nagy távoli szigetcsoportot: a Madeirát és az Atlanti-óceán fontos Azori-szigeteit. Az utolsó, Gyakorlati tudnivalók című részben a szerző minden olyan információt igyekszik megadni, amelyre a Portugáliában járó turistáknak szükségük leeht. Nemcsak a vendéglői rendelést, a közlekedést és a szállodakeresést könnyíti meg, hanem a kis útiszótárral és az ismétlődő kifejezések jegyzékével jegyzékével az informálódást és a kapcsolatfelvételt is lehetővé teszi. a kötet végén álló betűrendes helynévmutató az olvasónak a tájékozódást, a 24 oldalas térképmelléklet pedig a helyszíni eligazodást könnyíti meg. A könyv gazdag fényképanyagot is tartalmaz.