Ragyogó Kovács István

P. Gulácsy Irén Ragyogó Kovács István antik (Singer és Wolfner Irodalmi Intézet RT.), 1929 246 o., vászon kötés, jó állapotú (borító kicsit kopottas) 1500.- – Közeledünk már a tött-helyéhün! – Bátorkodik Mátyás az oldalán haladozó törvényes férfiúval. De az csak rakja. Később mégis odapillant a fürgén lépkedő atyafira. Gyanakodólag vonja össze a homlokát. – Mi a ragya ütött kendhöz, hallja? Vagy jobban birja most már? – Csak no. Lehetősebb. – Válaszol az ember. Ám a szeme Ragyogó felé vág. Sógor bajsza felmozdul az ábrázata közepéig. Majd ugyanúgy vissza. A csendőr figyelme megakad rajta. Rávillan, nyomban a batyura siklik tekintete. Pőtyögősen fest biz az! Hol jobbra, hol balra. Egy-egy zökkenőnél megpöndörödik maga körött. Csak megáll a csendőr. – Fölékelték azt a zsákot kentek! Ihol ni…! Repedés is van rajta! István arca visszavált komolykásra. – Demár – azt mondja – ugy lőhet, mögrepedt az! Mert olyan a zsákféle, hogy reped. A kakastollas tovább okvetlenkedik. – Elhullajtották kentök a dohányt! – Hullattuk…? – Ütődik meg Ragyogó. – Dejszen nem köll azt hullatni. Hullik magátul is. Ollyan hullós portéka az, az Isten akárhová tögye! (részlet a kötet Szépasszony szekéren c. novellájából)