Pünkösdi dáridó

Kodolányi János Pünkösdi dáridó antik (Magvető Könyvkiadó), 1973 724 o., kemény kötés (kissé sérült) védőborítóval 780.- Kodolányi 1922 és 1933 között írott rövidebb elbeszéléseit, novelláit tartalmazza a Pünkösdi dáridó. Egy részük már megjelent kötetben is, legutóbb a Fellázadt-gépekben mintegy harminc-negyven novella azonban nem rég került elő újságok hasábjairól és az írói hagyatékból; ezek adják e kötet gerincét, kiegészülve a korábban könyv alakban is publikált anyaggal. Ez az új novellagyűjtemény talán azoknak is tartogat meglepetést, akik jól ismerik az író életművét. Nemcsak a húszas-harmincas évek magyar valóságának, paraszti életének realista, olykor vaskosan realista képét mutatják föl ezek az írások, hanem a korszak politikai, erkölcsi eszméiről is vallanak; mégpedig a Horthy-rendszer társadalompolitikájáról, a reakciós társadalmi rétegek mentalitásáról, fasizmusról. És ezt is sokféleképpen: gúnyosan, fantasztikus-szatírikus jelképekben (Naplótöredék, A néma város), érzelmesen ( A nazarénus), játékos allegóriában ( Egér és a gondviselés), vagy tragédiában ( Két állomás között). De kötetét éppen ez teszi kitűnő olvasmánnyá, hogy nem csak hangvételében, hanem témájában is változatos. A társadalomkritikai írások mellett finom lélektani megfigyelések, anekdotikus értékű életképek, egy-egy emberi sors jellemző pillanatának fölvillantásai olvashatók. Mindez együtt, a maga színességében és sokféleségében Kodolányi novellaművészete, azaz a Pünkösdi dáridó.