Lissák György - Az Aranykígyó IV. - Fráter György élete

Marc Antonio Ferrari minden idegszálával az olvasó bíborost figyeli. Közben ruhája rejtekéből előhúzza tőrét. Lassan, óvatosan, nehogy a kelme zizzenése elárulja. A bíboros saját kézírásának olvasását is bevégezte, már a neve aláírásához készül, amikor Ferrari rárohan és nyakon szúrja. - Mit csinálsz? - kiáltja titkára felé fordulva. Ferrari ismét a torkába döfi tőrét, s még érzi, hogy reszkető kezével megint csak az izmokat sértette fegyvere, amikor lesújt rá a felugró bíboros iszonyatos ökle. Törött állkapoccsal, élettelenül zuhan az asztal lábához. - Mi az, mi az? - kiáltja a bíboros, s kitépi titkára markából a gyilkot. De mint megkésett égzengés, kivágódik a vasajtó, s az előszobában rejtőző Pallavicini rohan be tisztjeivel. Sforza példát mutat az embereinek: kardjával arcán és nyakán vágja meg. A bíborosból már patakzik a vér. Tántorogva hátrál, s ezt kiáltja: - Mi rosszat tettem? Még látja a szakállas olasz és spanyol tiszteket, akik Sforza mögül kivont karddal rohannak feléje. Látja dühtől habzó szájukat, feneketlen gyűlöletben villogó szemüket. Hallja a vérittas rivalgást is. Egyre erősebben, tombolóbban, mintha az egész világ felbolydulna ellene... Vörös karikák gyűrűznek, örvénylenek előtte, körülötte, folyvást gyorsulva és homályosodva a vaksötétségig. Lissák György Fráter Györgyről szóló történelmi regényének e drámai jelenetét a könyv egyik sorsdöntő fejezetéből vágtuk ki; jól érzékelhető belőle a könyv izgalmas, drámai szerkesztésmódja, és eseményekben gazdag tartalma.