Böszörményi Zoltán - Soha véget nem érő szeretkezés

A Csendes- óceán felől érkező szél szőke fövenyt, homokszemet homokszemhez tapaszt. A mindenség és a képzelet kézen fogva szalad. A szépség fáradhatatlan munkál Érosz udvarában. A parton legyen sétád derűs. Vidd magaddal Tadziót, gondolj Phaidroszra, kit Szókratész imádott. Az írás is önkívület. Máglyák lángja. Utánakap az ember, hogy az irdatlan tüzet magába terelje. Nevezzük ezt az egész világot feldúló, önmagánál fogva és önmagában egyetlen formájú örök létezőt szerelemnek. Böszörményi Zoltán (Arad, 1951) – József Attila - és Magyarország Babérkoszorúja-díjas költő, író, az Irodalmi Jelen főszerkesztője. 2016-ban a magyar kultúra szolgálatáért a Magyar Érdemrend középkeresztjével is kitüntették. Tizenkét verseskönyv, öt prózakötet szerzője. Műveit angol, német, francia, orosz, lengyel és román nyelvre fordították le. Legutóbbi verseskönyvei: Majorana a tér tenyerén, 2014; Lábatlan idő, 2015; Az irgalom ellipszise, 2016; Kényszerleszállás Shannonban, 2017