A MÁSODIK PROMÉTHEUSZ

Tanulmányok a 18. századi magyar irodalomról Historia Litteraria Szerző: Szilágyi Márton Universitas Kiadó, 2023 A kötet a szerzőnek a tágan értelmezett 18. századot (tehát még a 19. század első éveit is magában foglaló időszakot) érintő irodalomtörténeti tanulmányait gyűjti össze. A kötet öt fejezetből áll. Az első fejezet tanulmányai azt a tudománytörténeti dilemmát járják körül, miféle gondolati műveletek révén határozható meg a 18. századnak (vagy éppen a „felvilágosodás”-nak) mint önálló korszaknak a léte. S ezért van az, hogy miközben a kötet a magyar „felvilágosodás” kezdeteként elhíresült, 1772-es korszakhatár relevanciájára is rákérdez, az utolsó tanulmány éppen Bessenyei György Ágis trágédiája című színművéről ad rövid elemzést. Mintegy azt demonstrálva, hogy lehet úgy szempontot találni ennek a műnek az értelmezéséhez, hogy ehhez nem használjuk föl a kezdet retorikáját. S ezzel a tanulmánykötet szinte onnan indul, ahová elérkezik – bár ez persze nem igaz teljesen, hiszen a nyitókérdés nem az, amire a zárótanulmány válaszol. Ám legalább lehetővé válik, hogy – mivel az ürügy azonos – ugyanazt a jelenséget más oldalról is láthassuk. Az e kötetbe foglalt dolgozatok két csomópontja közül az egyik (leszámítván az előbb már említett, a korszak kereteire vonatkozó és tudománytörténeti kérdéseket exponáló tanulmányokat) az Uránia című folyóirat (illetve tágabban a 18. század hazai sajtótörténete), a másik pedig Kazinczynak és a Fogságom naplójának a kérdésköre. Az előző a szerző saját egykori disszertációtémájának a továbbépítése, újabb szempontokkal való gazdagítása, a másikkal való elmélyült foglalatosságáról pedig a szerző korábban egy szövegkiadásban és egy kismonográfiában adott számot. Az itteni tanulmányok is újabb problémákat jeleznek (és oldanak meg) Kazinczy műve kapcsán, újragondolván az eddigi eredményeket. Az utolsó fejezet műelemzéseket tartalmaz: a 18. századi magyar irodalom reprezentatív, fontos prózai műveit, valamint Bessenyei György nevezetes drámáját, az Ágis tragédiáját értelmezi történeti-poétikai szempontok alapján. A kötet címe egy olyan metafora, amely jelen kötet egyik fontos témájához, az Uránia folyóirathoz kapcsolódik. A „második Prométheusz” ugyanis nem más, mint az „igaz literátor”. Az Uránia folyóirat harmadik számának utolsó írásában, A’ nemzet’ tsinosodásában olvasható ugyanis a következő jellemzés az írók feladatáról: „Az igaz Litterátor hozza le, mint egy második Prometheús, az Égből a’ Bőltsesség szép Világát; a’ terjeszt a’ Nemzetekre Ditsősséget, és Virágozást, és Közbóldogságot, a’ teszi a Jobbágyot, Meggyőződésből való kész Engedelmű Jobbággyá, az Uralkodót a’ Szívek’ Uralkodójává, az Embert, Emberré. A’ vezeti végre, a’ Népet a’ józan Értelem’ Kötelein a’ maga Kötelességeire, és a Szív’ édes Lántzainn a’ maga Bóldogságára.” Fórizs Gergely tanulmánya hívta fel a figyelmet nemrégiben ennek a „második Prométheusz” képzetnek a német populárfilozófiai gyökereire, Johann August Eberhard 1777-ben publikált írására (Die Wissenschaften. Eine Allegorie nach Plato), amelyben megfogalmazódik a Prométheusz-mítosz korrekciója: az emberiséget megajándékozó kultúrhérosz után még másokra is szükség van ahhoz, hogy beköszöntsön végre a boldogság kora. Ezért kell újabb ajándékként az égből megérkeznie a bölcsesség adományának – Eberhardnál ez Minerva, illetve a kíséretében lévő múzsák segítségével, az Urániában viszont már a (múzsák szerepét átvevő, de tőlük ihletett) írók révén érkezik meg a halandókhoz. Ez a Platónból kiinduló, de azt átértelmező, neohumanista gyökerű mítoszvariáns a saját társiasságát meglelő, s ilyenformán társadalommá szerveződni és tökéletesedni képes emberiség történetének új korszakát jelenti be. Egy olyan korszakot, amelyet az Uránia imént idézett cikke nem már mint meghaladott vagy birtokolt, hanem majd a jövőben elérendő utópiát mutat fel – aligha véletlen, hogy ezekkel a mondatokkal ér véget A’ nemzet’ tsinosodása. Eberhard szövegének magyarországi hatástörténete nem ért véget az Uránia közleményével: ez húzódik meg Berzsenyi Dániel A’ Tudományok című versének szemléleti hátterében, sőt, az allegóriát az 1820-as években magyar fordításban közölte a Felső Magyar Országi Minerva. Jó darabig időszerűnek érezhették tehát ezt a szép fejlődésvíziót, amely alapvetően az ember végtelen javíthatóságára és erkölcsösségére épült. Bármennyire is megrendülhetett azóta (sőt, már egykorúan is) a hit ebben az antropológiában, méltóképpen foglalja össze az erre visszautaló szókép a 18. század végének egyik nagy illúzióját. S ekképpen akár összefoglalásként is, de akár ellenpontként is szolgálhat a kötet tanulmányaihoz, noha egyik dolgozat sem osztozik ebben a patetikus lendületben. De mindegyik tanulmány tudni akar arról, hogy annak idején így is gondolhatták némelyek a saját feladatukat. A tanulmányok eredeti szövegét a szerző minden esetben csak alapnak tekintette, a kötetbe gyűjtést az átdolgozásra módot adó alkalomként fogta föl, s miközben az eredeti gondolatmeneteken alapvetően nem változtatott, a részleteket illetőn – jelenlegi tudásunk szerint – kiegészítette az írásokat. Ilyenformán a kötet a szakirodalom legfrissebb teljesítményeihez kapcsolódik, s egyéni módon gazdagítja tudásunkat a 18. századi magyar irodalomról. A kötet adatai: Formátum: 170 x 240 x 20 mm Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2023 Terjedelem: 324 oldal Tartalomjegyzék: Tartalomjegyzék – Előszó Keretek és kiindulópontok – Az eredet dilemmái (Az 1772-es korszakhatár kérdéséhez) – Vallás, felvilágosodás, irodalom (Kételyek és megfontolások) – Filológiából eszmetörténet (Tarnai Andor Extra Hungariam... című monográfiájának tudománytörténeti helyéről) – Sándor István irodalomtörténészi munkásságáról Folyóiratok és feladatok – Sonnenfels és Bessenyei (Két bécsi folyóirat a 18. század második felében) – Pálóczi Horváth Ádám verses episztolája és a magyar sajtó 18. század végi helyzete (A Magyar Kurír és a Mindenes Gyűjtemény konfliktusa 1789-ben) – Első irodalmi folyóirataink egyike: az Uránia Hagyományok és recepciók – Kazinczy Ferenc Zrínyi-kiadása és Zrínyi Miklós rekanonizációja a 18. század végi, 19. század eleji magyar irodalomban – Lappangó jelenlét (August Gottlieb Meißner magyarországi recepciója a 18 század végén és a 19. század elején) – Karl Philipp Moritz az Urániában Problémák és kontextusok – Kármán József és az Első Magyar Játékszíni Társulat kapcsolata (Ismeretlen Kármán József-szöveg Sehy Ferenc hagyatékából) – Egy különös házasság Szentendrén (Pajor Gáspár konfliktusai egy levéltári forrás tükrében) – Nyelvek és nyelvi rétegek Kazinczy Ferenc Fogságom naplója című művében – Adalék Kazinczy Fogságom naplója című művének utóéletéhez – Egy politikai „pálfordulás” a 18–19. század fordulóján (Vázlat Rhédey Lajos pályafutásáról) Művek és személyiségek – A keretes elbeszélés poétikai lehetőségei a 18. századi magyar prózában (Mikes Kelemen: Mulattságos napok; Faludi Ferenc: Téli Éjszakák) – Az érzékeny levélregény magyar variációja (Kazinczy Ferenc: Bácsmegyey öszve-szedett levelei) – Pálóczi Horváth Ádám és a Fel fedezett titok mint az érzékeny levélregény poétikai változata – Isten, haza, hatalom (Bessenyei György: Ágis trágédiája) A kötetben szereplő tanulmányok első megjelenése Irodalomjegyzék Névmutató