JÓZSEF ATTILA AZ ISKOLÁBAN

József Attila illusztrált versei Dr. Tóth Rózsa tollrajzaival Szerző: József Attila OSKAR Kiadó, 2002 Meglepően kevés József Attila verseinek illusztrációval gazdagított kötete. A Szegeden élő Tóth Rózsa - több diplomás tanár-grafikusművész több mint félszáz tollrajza az általa kiszemelt versekhez készített több mint félszáz művészi alkotás, amelyek az élmény melegét egyéni felfogásban közvetítő ihletések társításából formálódott. A kezünkben lévő kis kötet ezeket az illusztrációkat mutatja be. Nem törekszik teljességre. Népszerű és kevésbé ismert, rövid költemények füzére olvasható a lapokon, követve az időrendet. A választást alapvetően a rajzok eredetisége, minősége határozta meg. Szándékaink szerint igyekeztünk az írott és rajzolt művek harmonikus egyenrangúságához közelíteni. Tóth Rózsa József Attila-interpretációi vitathatatlanul a szecesszió formajegyeihez nyúlnak vissza. Alapvető elemük a papíron nagy lendülettel hullámzó-szárnyaló vonal. Csupán a metsződések zárt mezőiben helyez el egy-egy fekete foltot feszültségnövelő késztetésből. Megkísérli a szimbólumok nyelvére fordítani, játszi kavargásba rejteni a vers tárgyiasult motívumait. A narratív elemeket mégsem kerülheti meg, de e kettősség nem válik kárára rajzainak. Az elvont jelek közé ékelt sejtelmes figurák, fák, tárgyak a röghöz kötöttséget, a magasba ívelő, nyújtózó vonalak valami kitörési szándékot, elvágyódást sejtetnek. Kompozíciói nyitottak, álomszerűek, légiesnek mutatkoznak, rendelkeznek azzal a többlettel, amit joggal várunk el az önálló, a mély átélést segítő művészi illusztrációktól A kötet adatai: Formátum: 130x205x10 mm Kötés: választható Megjelenés éve: 2002 Terjedelem: 176 oldal Tartalomjegyzék: De szeretnék gazdag lenni.... (Kedves Jocó) Szeretném, ha vadalmafa lennék... A földön semi nem örök...(Az örök elmúlás) Bennem betöltetlen szomorúság tátong... (Nem tudunk élni) A gép megállt... (Éhség) Már félig készen, büszkén áll a fal... (Holttest az uccán) Lopók között szegényember... Nem én kiáltok... Ha az Isten íródiák volna... (Aki szegény, az a legszegényebb) Kertész leszek, fát nevelek... Szegényember, hogy adod a bölcsőt... (Szegényember balladája) Dolgaim elől rejtegetlek... (Istenem) Én az Istenem ugy szeretem... (Isten) Nincsen apám, se anyám... (Tiszta szívvel) Mikor az uccán átment a kedves... Mikor a szeretők veszekednek... (Dalocska) Ezt a széket odább tolni... (Ülni, állni, ölni, halni) Áldalak búval, vigalommal... Vidám és jó volt s tán konok... (József Attila) Holott náddal ringat... (Ringató) Elefánt voltam, jámbor és szegény... (Medáliák) Klárisok a nyakadon... (Klárisok) Állok, lábamnál tócsa nő... (Esik) Vágom a fát hűvös halomba... (Favágó) Adjonisten, jézusunk, Jézusunk... (Betlehemi királyok) Aranyos lapály, gólyahír... (Nyár) A bögrét két kezébe fogta... (Anyám) Forgolódnak a tőkés birodalmak... (Munkások) Fürtös, láncos, táncos, nyalka... (Medvetánc) A mellékudvarból a fény... (Külvárosi éj) ; A város peremén, ahol élek... Füstöl a víz. lóg a káka... (Holt vidék) Mondd, mit érlel... Ritkás erdő alatt... Mint ólmos ég alatt lecsapódva, telten... (Elégia) Itt ülök csillámló sziklafalon... (Óda) Lassan, tűnődve... (Reménytelenül) Vas-színű égboltban... Ne hadd el magad, öregem... (Vigasz) Légy fegyelmezett... (Téli éjszaka) Földtől eloldja az eget... (Eszmélet) Ki tiltja meg, hogy elmondjam, mi bántott... (Levegőt) Mint egy tányér krumplipaprikás... (Falu) Már egy hete csak a mamára.... (Mama) Lehunyja kék szemét az ég... (Altató) Harminchat fokos lázban égek mindig... (Kései sirató) A rakodópart alsó kövén ültem... (A Dunánál) Jaj. szeressetek szilajon... (Kiáltozás) A pályaudvar hídja még remeg... (Kirakják a fát) Fosztja az ősz a fákat, hűvösödik már... (Judit) Ijessz meg engem. Istenem... (Bukj föl az árból) Én, ki emberként vagyok, élve. boldog… Karóval jöttél, nem virággal... Ime. hát megleltem hazámat... Az éjjel hazafelé mentem... (Hazám) Roskad a kásás hó csererészget a bádogeresz... Most azon muszáj elmerengnem... (Flórának) Mint gyermek, aki már... (Thomas Mann üdvözlése) Szól a telefon, fáj a hír... (Meghalt Juhász Gyula) Csak az olvassa versemet... Nem emel föl már senki sem... Tudod, hogy nincs bocsánat... Harminckét éves lettem én... (Születésnapomra) Költő vagyok - mit érdekelne... (Ars poetica) Talán eltűnök hirtelen....