KÖZÉPKORI ÉS ÚJKORI JOGTUDOMÁNY

Szerző: Pokol Béla Dialóg Campus Kiadó, 2008 Az állampárti szocializmusban – átvéve a szovjet mintát – kialakult az egyes tételes jogtudományoktól teljesen elkülönített jogelmélet és ennek elvékonyított ismerettömege. A szerző ebben a kötetben négy irányban igyekezett tágításokat végrehajtani. A bevezető fejezetben a középkori és újkori európai jogfejlődés néhány alapvető vonulatát vázolta; a következő fejezetekben – és ez adta a kötet címét – az európai jogtudomány elmúlt ezeréves fejlődésének főbb fázisait elemezte; végül a két utolsó fejezetben a magánjogi dogmatika, illetve a büntetőjogi dogmatika főbb kategóriáinak fejlődését foglalta össze röviden. E két utóbbi nyitással célja az volt, hogy lehetővé váljon a jogelmélet és e két jogterület teoretikusai számára közös vitafórumok kialakítása, és ezzel a sok évtizede megszűnt jogfilozófia/büntetőjogtan, jogfilozófia/magánjogelmélet diskurzusai újjáteremtődjenek... A kötet adatai: Méret: B/5 Kötés: keménytáblás Megjelenés éve: 2008 Terjedelem: 224 oldal Tartalom: Előszó 9 I. fejezet: A jog rétegeinek történeti kibomlása 11 1. Az archaikus jogoktól a tudatos jogalkotásig 11 2. A jogdogmatika rétegének kialakulása 17 2.1. A konzíliumadás, ítélkező jogi fakultások 18 2.2. A jogi humanizmus korrekciói 20 2.3. Az újkor észjogi természetjogának rendszertörekvései 22 3. A konkretizáló bírói jogréteg formálódása 25 II. fejezet: Az európai jogtudomány újjáéledése – a glosszátorok 29 1. A glosszátorok intézményi feltételei 29 2. A glosszátorkorszak kiemelkedő alakjai 45 3. A korszak glosszátoroktól független művei 54 4. A glosszátorok jelentősége és hatása 56 Függelék: Digesta-kivonatok 60 III. fejezet: A kommentátorok – az átformált római jog gyakorlati használatbavétele 69 1. A kommentátorok megváltozott intézményi feltételei 69 2. A kommentátor-irodalom fő alakjai 72 IV. fejezet: Ítélkező jogi fakultások – a jogászprofesszorok gyakorlati jogformálása 93 1. A konzíliumok gyakorlatának kialakulása: disputatio, quaestio, consilium 94 2. A konzíliumadás és az ítélkező fakultások paradicsoma: a német egyetemi jogászság 101 3. A konzíliumadás mint az egyetemi jogászság egzisztenciális háttere 106 4. A konzíliumok gyakorlatának funkciói 110 5. A konzíliumadási tevékenység kortárs kritikái 112 V. fejezet: Az európai jogi gondolkodás újkori fordulata (jogi humanizmus, elegáns juriszprudencia és a világi természetjog) 117 1. A jogi humanizmus 118 1.1. A jog és a jogászok kritikája az olasz humanizmusban 118 1.2. A mainstream jogtörténeti felfogás a francia jogi humanizmusról 123 1.3. A jogi humanisták egy mai kritikusa: Douglas Osler 130 2. Az elegáns juriszprudencia 132 3. A jogi rendszerre törekvés megjelenése 134 3.1. Szellemi paradigmaváltás az 1500-as évektől 134 3.2. Az újkori természetjog elágazásai 139 3.3. A természetjogtól a jogfilozófiáig és a jog értelmi rendszeréig 146 4. A gyakorlati juriszprudencia felemelkedése és eltűnése 149 VI. fejezet: Magánjogdogmatika-történeti elemzések 155 1. A személy (Person) 156 1.1. A személyiség előtérbe kerülése a személy helyett 158 1.2. Az általános személyiségi jog 160 2. A jogi személy (Juristische Person) 161 2.1. A középkori universitas 161 2.2. Az emberi társaságok az észjogban: a societas 162 2.3. Az abszolutista állam bizalmatlansága a kialakuló morális személyekkel szemben 163 2.4. A jogi (juristische) személy 163 2.5. Harc a fikciós elmélet körül 164 2.6. Jogi személy a második világháború utáni évtizedekben 166 3. A dolog (Sache) 167 3.1. A szó és fogalomtörténet elkülönülése 167 3.2. A római jogi res 167 3.3. A dolog jogi fogalmának megalkotása 167 3.4. A birtok problémája 168 3.5. Tulajdonszerzés és az absztrakciós elv 169 4. A jogügylet (Rechtsgeschäft) 170 4.1. A szerződés mint konszenzus 171 4.2. Savigny: jogügylet és jogviszony 172 4.3. Harc az akaratnyilatkozati és a kijelentési elmélet között 172 4.4. A szerződési szabadság leépítése: a faktikus szerződések 172 4.5. A szerződési jogviszonytól a törvényi jogviszonyig 173 5. A kötelmi viszony (Schuldverhältnis) 174 5.1. Az obligatiótól a kötelmi viszonyig 175 6. A jogellenes károkozásért való felelősség (Unerlaubte Handlung) 177 6.1. Vagyoni és személyi károk 179 7. A tulajdon (Eigentum) 180 7.1. Alanyi jog és tulajdonjog 182 VII. fejezet: Büntetőjogdogmatika-történeti elemzések 187 1. A német büntetőjog-dogmatika fejlődése 189 1.1. A Szásztükör dogmatikanélkülisége 189 1.2. A Carolina kezdődő jogdogmatikája 190 1.3. Az usus modernus dogmatikai fejlesztései 191 1.4. A klasszikus német büntetőjog-dogmatika kialakulása 192 1.5. A finalista büntetőjog-dogmatika kialakulása 193 2. A francia büntetőjog-dogmatika formálódása 194 2.1. A korai francia büntetőjogdogmatika helyzete 194 2.2. A napóleoni büntetőkódex dogmatikája 196 2.3. A mai francia büntetőjog-dogmatika újításai 199 3. Az angol–amerikai büntetőjog-dogmatika formálódása 200 3.1. A kísérlet megjelenése a befejezett bűncselekmény mellett 200 3.2. A bűnösség doktrínájának alakulása 203 3.3. Az elkövetői kör: tettes, bűnsegéd, felbujtó, bűnpártoló 208 4. Az olasz büntetőjog-dogmatika az 1800-as években 213 4.1. Cesare Beccaria 214 4.2. Francesco Carrara 215 5. A büntetőjog-dogmatika hazai fejlődése 218 5.1. A magyar büntetőjog-dogmatika Werbőczy után 218 5.2. Pauler Tivadar büntetőjog-dogmatikája 219 5.3. A Csemegi-kódex dogmatikája 221