MAGYAR BORDALOK

111 Magyar bordal dallama énekhangra és szövege Szerző: Dr. Károssy Csaba Ákos OSKAR Kiadó, 2014 Könyvünk a „Bor filozófiája” című kötethez mint „imakönyv”-höz „énekes könyv”-nek készült, és nem csupán az ateisták számára, hanem minden arra érdemes és értelmes érdeklődőnek. Szeretnénk és reméljük, hogy eljut minden, határainkon innen és túl élő, a dalokat, a zenét, a vidámságot és a bort szerető magyar emberhez. Közvetítve azt a mélységes és megnyugtató életbölcseletet, amelyet a kölcsönkért szavak közlésével tolmácsolni kívántunk a rohanó és zaklatott élet nehéz pillanatai közt megnyugvás és feloldódás után szomjazó embertársaink felé. Jelenlegi kötetünkben közreadott dalok gyűjtése közben megdöbbenve tapasztaltuk, hogy a magyar népzenében bőségesen fellelhető borral kapcsolatos szöveg és dallamkincs ellenére kis hazánkban ez idáig nem jelent meg kottás gyűjteményes kötet. Ennek ellenére a könyv szerkesztése közben végül is úgy döntöttünk, hogy most csak a legszebb és egyben legkevésbé ismert dalokat közöljük, amelyeknek mielőbbi megmentése mindannyiunk közös kötelessége. Hiszen a rendel?kezésünkre álló bőséges zenei anyag lehetővé tette, hogy igényesek legyünk. Hosszas töprengés után könyvünkben végül is 111 olyan bordal dallamát és szövegét közöljük. amelyek többnyire még ismertek a Kárpát-medence különböző borvidékein, továbbá egyértelműen a kulturált borfogyasztást tükrözik, s egyben a mértékkel mért mulatozást dicsérik. A kötet adatai: Formátum: 120x180x7 mm Kötés: Puhakötés Megjelenés éve: 2014 Terjedelem: 136 oldal Tartalomjegyzék: Borkatalógus: Hamvas Béla (részlet) A daróci csárda közepébe A girhai rongyos pince A mi házunk szép helyen van A pápa úri módon él A pilisi likpincében A székely embernek Á, bé, cé, dé, mögiszod é Addig iszom, addig iszom Addig iszom, addig iszom míg a fogam Adott Isten szekeret Akinek nincs szeretője Akkor víg a szegény legény Áldott maróti bor Asztalomon badacsonyi Az én komám iszik most Azt mondják, hogy boros vagyok Badacsonyi kéknyelűt Bajomi tus Bemegyek az alfalvi kocsmába Billikumos tus Bor, bor, bor Bor, bor, bor Bort iszik a huszár Bort iszok én Bort iszunk mi Bús a gólya Cinege, cinege Csaplárosné, én már többet Ecetes a butykos belől Édes, kedves apjukom Édes, kedves pintes üvegem Ej, menjünk innen el Elesett a tyúk a jégen Elment Szent Péter Rómába Én édes, szép pintes üvegem Én elmentem a kocsmába Én iszom, te iszol Esik eső, zúg a gát Ez ivott, ez iszik Ez a jó bor Ez ivott, az ivott Fehér kancsó, piros bor Fejér boros tus Ha férfi lelkedet Ha mindig így lenne, hogy Hála légyen hála Három bokor saláta Három fehér szölőtőke Három fehér szőlőtőke meg egy Három hordó borom van Hej, a mohi hegy borának Hogyha elmész katonának Hol van Tokaj jó bora Hozz bort, kocsmárosné Húzd rá, füstös cigány Ide oda tölgyfanyelű Igyál, most van benne Igyunk egyet, jót és hosszút Igyunk, van benne Ihatnám, én Imolácsi, mamolácsi Iszom a bort, rúgom a port Itt a tele csutora Jámbor tus Jeruzsálem kapujában Jó bor kell a magyarnak Jó bor terem Kácsa van a vízben Kalapom, kalapom csurgóra Kapás voltam, kapás leszek Kesergő tus Kicsi nékem ez a ház Kicsiny a hordócska Kocsma tus Kocsmaajtó nyitogató Kocsmárosné, de savanyó a bora Kocsmárosné, rom, rom, rom Kocsmárosné, rom, rom, rom Kocsmárosné, tyuhaj Kondorosi csárda mellett Krampampuli Máma még nem ittunk semmit Már én többet nem Még azt mondják az orromon Megkapáltuk szőlőinket Menyasszonynak egy foga van Minden nap jó borral kell élni Most csináltattam egy ösvényt Mögrészegödött mán a csősz Ne haraguggy feleségem Nem messze van ide Ó, mely sok hal terem Piros, piros, piros Poródon a Békás Részeg vagyok rózsám Sej, mikor mögyök Száraz kút a gégém Száz forintnak Száz forintnak Száz szál gyertyát Szüreti tus Tarka - barka rokolyának Töltsd teli pajtás Úgy tettszik, hog Úr iszik Utcára nyílik a csárda ajtó Üres a pohár Voltam a szekszárdi pincében Vörös bor a kezembe Vörös bort ittam az este Vörösbor nem drága A„ jó vallás” és a bor: Dúl Antal A kiadó utószava