TENGERLAKÓ

Szerző: Izsó Zita Fiatal Írók Szövetsége, 2011 „Neki rágás koptatta el fogait, nekem csak szavak. Már csak felejteni akarok, de túl sok rá az idő. Míg élek, múltam visszanő, mint a karmolásba beletört köröm.” A tengerlakó egyszerre túlvilági és evilági lény: „vízen jár, de megsüllyed a föld a talpa alatt”. Látomásai, szögletes kijelentései nem kíméletesek – sem a drámai térben megjelenő másikkal, sem a lírai térben megjelenő énnel. (G. István László)