EDZÉS, VERSENYZÉS CÍMSZAVAKBAN

Szerző: Nádori László Dialóg Campus Kiadó, 2005 A sporttudomány felgyorsult fejlődését jelzi az a tény, hogy ma már rendelkezik saját terminológiával, megalkotta saját tudományos szaknyelvét. A szerző harmadik évtizede végez úttörő munkát ezen a területen azzal, hogy jelentős számú sporttudományi fogalmat, továbbá a fogalmak kiegészítő értelmezését alkotta meg. A szakemberek segítségére állt azzal, hogy a sporttudomány fejlődésével párhuzamosan megalkotta a tudomány fogalmi apparátusát. Művét terminológiai lexikonnak is meg lehet jelölni. A több mint kétszáz címszó támpontot nyújt az edzőknek, testnevelő tanároknak, a sport iránt érdeklődőknek a sportelméleti eligazodásban. A kötet adatai: Formátum: B/5 Kötés: kartonált Kiadási év: 2005 Terjedelem: 148 oldal Néhány bemutató szócikk a tartalomból: A test tengelyei Az emberi test képzeletbeli egyenesei. (Megjegyzés: A gimnasztikagyakorlatok elnevezéséhez, szakleírásához az emberi test három fő tengelyét használjuk. Szélességi tengely: A két vállcsúcsot összekötő képzeletbeli egyenes. Hosszúsági tengely: A koponyatető közepét és a talpsík középpontját összekötő, a test középvonalában végighaladó képzeletbeli egyenes. Mélységi tengely: A szélességi és hosszúsági tengelyre merőlegesen, elölről hátrafelé áthaladó képzeletbeli egyenes.) A sportoló helyzete a szerhez viszonyítva - A sportoló szernél való helyzetét jelenti, a test szélességi tengelye és a szer főtengelyének viszonya alapján. [Megjegyzés: A térben való pontos tájékozódás, a mozgások egységes elnevezése, közlése és leírása érdekében ismernünk kell a sportoló és a szer egymáshoz viszonyított helyzetét, amely alapvetően kétféle lehet. Oldalhelyzet esetén a sportoló szélességi tengelye és a szer főtengelye (leggyakrabban azonos a szer hosszúsági tengelyével) párhuzamos egymással. Haránthelyzetkor a test szélességi tengelye és a szer főtengelye merőleges egymásra.] Acidózis Intenzív, tartós fizikai terhelés hatására a vér és a szövetek vegyhatásának savi irányba tolódása, amelynek oka: fokozott anyagcsere és hypoxia miatt felszaporodó savi termékek, vagy azok csökkent mértékű kiválasztása. Savbőség, az alkálitartalék csökkenése. [Megjegyzés: A fizikai terhelés következtében fellépő acidózis fő oka tehát a fokozott glikolízis és a hypoxia. Sportterhelések idején is fellép acidózis, amelyet a szervezet kiegyenlítő mechanizmusai - legfeljebb 30-60 perc alatt - megszüntetnek. Az acidózis fokáról következtethetünk a terhelés nagyságára és a kompenzatorikus törekvésekre. A testnedvek H-ion-koncentrációjának stabil fenntartása alapvető jelentőségű az élet szempontjából. A savasodás mértékét a pH-értékkel fejezzük ki. A pH-érték az oldat H+ -koncentrációjának negatív logaritmusa. A víz pH-ja 25 °C-on 7,00 (10-7 mol/liter), ilyenkor a H+ és OH -ionok száma egyenlő. Normál körülmények között a vér pH-ja enyhén lúgos pH = 7,32-7,40. Intenzív terhelés (pl. sporttevékenység) hatására metabolikus acidózis jelentkezik, amely a pH változásával is jár. A pH-értékek az edzettségi állapottól és az akarati tulajdonságoktól függően általában 7,10-7,30 közötti értéket mutatnak, de maximális terhelés mellett jól edzett sportolóknál ennél lényegesen alacsonyabb értéket (6,88) is mértek már. ] Aciklikus mozgás Valamely tevékenység olyan megjelenési formája, amikor a tevékenységben - különböző fajtájú mozgásformákat kapcsolunk össze (például sportjátékokban), illetve - a tevékenység önmagában zárt mozgásformát képvisel, például dobás, ugrás, lökés stb. [Megjegyzés: Az aciklikus mozgást előkészítő, fő- és befejező mozgásfázis jellemezi.] Adottságok Születéssel hozott magatartás diszpozíciók és képességek együttese, amelyek a fejlődés folyamatában meghatározott, tartós készségek (sportági technika) és más egyéni sajátosságok (sportági erőnlét, személyiség) kialakulását teszik lehetővé. [Megjegyzés: A nevelés és környezet hatással van az adottságok optimális kifejlesztésére. A környezeti hatások nem tudják ugyan az öröklött adottságokat (például mozgástehetség) teljesen megváltoztatni, de a tudományosan megalapozott edzések, az edző tervszerű nevelő tevékenysége a fejlettség fokára és a kialakulás irányára döntő befolyással lehetnek.] Aerob edzés Az állóképesség, mint kondicionális képesség egyik változatát, az oxigénadósságot elkerülő, a tartós munkabírást fejlesztő edzés, pontosabban edzések sorozata. Az aerob edzés alacsony vagy közepes intenzitású, jellemzően ciklikus jellegű testgyakorlásra épít, mely elsősorban az oxigénfelvétel növekedését eredményezi. Főleg a felnőtt korúak rekreációs edzésének a keringési rendszert fejlesztő eszközei: sífutás, úszás, kocogás vagy futás, kerékpározás, gyaloglás, evezés, kajak-kenu. Aerob folyamat Anyagcsere (energiaátalakulási) folyamat oxigén jelenlétében. [Megjegyzés: Az aerob (oxidatív) folyamatok jól edzhetők, a magas szintű állóképességi teljesítmények alapjául szolgálnak.] Aerob kapacitás Az egyén időegységre eső maximális oxigénfelvétele a környező levegőből, tengerszint magaslaton. A szív, keringés-légzés és anyagcsere teljesítőképességének összegző mutatója. [Megjegyzés: Az aerob kapacitás mérése laboratóriumi feltételek mellett általában futószalag-ergométerrel vagy kerékpár-ergométerrel történik. Az aerob kapacitás abszolút értékben, illetve relatív értékben adható meg. A relatív érték az egy percre és testsúlykilogramra eső maximális oxigénfelvétel (O2 max/perc/kg). Az aerob kapacitás nagysága normális feltételek mellett a kortól, nemtől, testtömegtől, illetve az edzettség szintjétől függ. Az aerob kapacitás mérésének jelentősége van a sportoló túledzésének megelőzésében, a túledzett sportoló gyógyításában és az edzésterhelés szabályozásában. Jól edzett férfisportolók aerob kapacitásának alsó határa 60 ml oxigénfelvétel/perc/kg érték körül van. Aerob munkán olyan izomtevékenységet értünk, amelynek folyamán az oxigénellátás fedezi a munka energiaigényét, vagyis az oxigénfelvétel és -felhasználás egyensúlyban van. Az aerob edzés az aerob kapacitásnak, a tartós teljesítőképességnek (alap-állóképességnek) növelésére szolgál.]