ARANYKOR – ÁRKÁDIA. JELENTÉS ÉS IRODALMI HAGYOMÁNYOZÓDÁS

Szerkesztette: Kroó Katalin, Ferenczi Attila L’Harmattan Kiadó, 2007 A sorozat harmadik kötete az aranykornak az Árkádia-gondolatkörhöz fűződő fogalmát kísérli meg érzékenyen rétegekre bontani, rámutatva az irodalmi feldolgozások szerteágazó és különböző kutatási területeket lefedő tanulmányozhatóságára. Különös figyelem övezi az antikvitásból az újkori, majd a legújabb kori irodalmakba átöröklődő poétikai feldolgozási módozatokat, valamint a görög és latin antikvitás azon forrásvidékeit, melyekhez a hagyományozódás folyamatának nyomon követése visszaszólítja az olvasót. Kárpáti András: Zene szól a boldogok közt Agócs Péter: Felejtés és emlékezés Pindarosz 7. iszthmoszi ódájában Mezősi Miklós: Eljön-e majd/még az aranykor? Simon L. Zoltán: Aranykor a műfajok határvidékén Palágyi Tivadar: Pogány aranykor keresztény szemmel Péter Ágnes: „Árkádia, vagy Tempe-völgy e táj?” Orosz Magdolna: „Árkádiában éltem én is”, avagy aranykor a virágcserépben Kroó Katalin: Az aranykor-mítosz idő-gondolatköre Reichmann Angelika: Aranykor, karnevál és megvetés Lőrinszky Ildikó: Páni harmóniák Eisemann György: Az „aranykor” beszéde – Az „ezüstkor” írása A kötet adatai: Megjelenés éve: 2007 Terjedelem: 302 oldal