ÉRTELMISÉG ÉS POLITIKA

Szerző: Szitás Katalin Pesti Kalligram Kft., 2020 30 év telt el a magyarországi rendszerváltás óta, amely az államszocializmusból a pluralista demokráciába történő átmenetet jelentette. Az egykori vasfüggönyön túli országok mindegyikében demokratikus választásokra került sor az 1990-es években, azonban olyan markáns, karakteres értelmiségi szerepvállalás, mint Magyarországon, egyetlen, valamikori szocialista országban sem jellemezte a folyamatokat. De egyáltalán mit jelent az értelmiség fogalma? Mit jelent ma annak lenni, és mit jelentett a rendszerváltás idején? Miért, és hogyan került annyi értelmiségi a politikába az 1990-es években? Miért nem lehet valaki egyszerre értelmiségi és politikus? Miért, és hogyan változott meg az értelmiség megítélése 2010 után? Mit mondanak erre a rendszerváltás korszak meghatározó véleményformálói? Miként tekintenek akkori énjükre, és hogyan látják magukat ma? 11 szereplő, 11 történet. Szitás Katalin Értelmiség és politika címmel adja közre mélyinterjúit, melyeket a rendszerváltás véleményformálóival készített. A kötet adatai: Kötés: puhakötés Megjelenés éve: 2020 Terjedelem: 248 oldal Pető Iván: „A disszidensnek nevezett értelmiségi szerepből egyszer csak politikussá váltunk.” Magyar Bálint: „Egy diktatúrában az autonóm értelmiségi szerepnek vannak politikai konzekvenciái.” Juhász Pál: „Természetesnek tartottam, hogy a közíró az közíró, még ha politikus is.” Kőszeg Ferenc: „Az, hogy bosszantjuk a rendszert, önmagában olyan élvezet, amiért megéri.” Bozóki András: „Demokratikus tömegmozgalmak híján az értelmiség helyettesítette a demokráciát.” Szalai Júlia: „Nem a két pozíció párhuzamossága a probléma, hanem a csúszkálás és az eltagadás.” Hann Endre: „Nem jó, ha szalonokban dől el, ki legyen a miniszterelnök.” Szelényi Iván: „Az ember minél inkább elvonul az elefántcsonttoronyba, annál inkább eszébe jutnak olyan gondolatok, amik talán nem közhelyszerűek, de elképzelhetőek.” Dalos György: „Egy olyan világban akartam élni, ahol szabadon mondhatom a véleményem, szabadon írhatok.” Radnóti Sándor: „Az értelmiség legfőbb felelőssége éppen abban mutatkozott meg, hogy nem viselkedett közéleti értelmiségként.” Vajda Mihály: „Az értelmiség csinálja azt, amit egy értelmiséginek tennie kell: gondolkozzon a világon.”