RUSZT JÓZSEF

Szerző: Nánay István L’Harmattan Kiadó, 2015 Ruszt József gondolataiból A „legkonzervatívabb újító ” – ez a minősítés nincs ellenemre. Nem sorolom magam semmilyen irányzathoz, ami tetszik, azt átveszem, gátlástalanul. Hogy mit szeretek legjobban a világon? A színházat. S a színházban? A próbát. És a próbákon? A szünetet. Én a szünetben csinálom a színházat. Engem a folytonos újrakezdés éltet. A rendező pedagógus is egyben. Nem az érdekel, hogyan kell rendezni, hanem az, hogyan kell játszani. Nem a szerepet nehéz „megrendezni”, hanem a színészt. A színházat csakis a színész újíthatja meg, mert ő találkozik közvetlenül a nézővel. A néző játszótárs, a feladatunk, hogy együtt-játszásra ösztökéljük. A fütty is jobb, mint a közöny. Szakmánk lényege voltaképpen egyfajta kézművesség. A rendező magától tanulja a legtöbbet. Magányos a szakmája. Abban a pillanatban válik rendezővé, amikor megtagadja mesterét. Másképp kell komponálni, ha freskót és másképp, ha portrét akarok festeni. A kegyetlen színház mindig portré. A nagy színház pedig freskó. RUSZT JÓZSEF (1937, Isaszeg – 2005, Zalaegerszeg) Kossuth-díjas rendező, színházvezető, színészpedagógus. Jászai Mari-díjas, Érdemes és Kiváló Művész. Tanulmányait 1963-ban fejezte be a Színház és Filmművészeti Főiskolán. Negyvenhárom év alatt több mint kétszáz színházi és televíziós produkciót rendezett. NÁNAY ISTVÁN (1938) kritikus, színháztörténész, egyetemi oktató. 1961-ben a Budapesti Műszaki Egyetemen, 1970-ben az ELTE-n szerzett diplomát. Több mint harminc évig a Színház című folyóiratnál dolgozott. Publikációinak száma meghaladja az 1300-at.