PEREM

Szerző: Stephan Enter Fordította: Fenyves Miklós Gondolat Kiadó, 2015 Paul és Vincent, egykori hegymászótársak hosszú évek után összetalálkoznak egy brüsszeli pályaudvaron. Mindketten Angliába tartanak szintén rég nem látott barátjuk és sporttársuk, Martin meghívására, aki nemrég költözött Walesbe a hajdani hegymászócsapat lánytagjával, Lottéval. A vonaton egy aznapi címlaphírről csevegnek: egy amerikai professzor jóslata szerint két évtized múlva a tudomány halhatatlansággal ajándékozza meg az emberiséget… Miközben cseppet sem komolyan latolgatják az örök élet előnyeit és hátrányait, mindketten egy húsz évvel korábbi túrájuk képeit látják maguk előtt – akárcsak a fogadásukra készülő Martin. Stephan Enter mesterien megírt története igazi időregény, amelyben talán nem is a mozaikdarabkákból összeálló múlt a valódi rejtély, hanem maga az idő és az időben létező személyiség. „Mert egyszer csak ott volt. Ott látta maga előtt, mindjárt a papíron túl. S mintha egy ajtó akarna becsukódni előtte, előrenyúlt, bele a pillanat legbelsejébe – látta, ahogy lendületet vesz, és elugrik. De nem volt elég hosszú a biztosítókötél; elvétette, keze a semmibe markolt, s miután egy hangtalan másodpercig kézzel-lábbal kalimpált a levegőben, hátával nekinyekkent egy kiálló peremnek, amitől elakadt a lélegzete. Mikor lenézett a lába között, látta, hogyan zuhan alá a teste egy áttetsző falú, olvadékzuhatagokkal és csillogó orgonasípokkal teli teremben. Üvöltött, de nem hallotta önmagát. Hidegbuborék szállt fel a mélységből, és magába zárta.”