Klorofill Pattogatott amaránt mag (100 g)

Felhasználása: gazdagíthatjuk vele reggeli müzlinket, de keverhetjük önmagában is tejbe vagy joghurtba. Felhasználható ezen túl süteményekben, sütőipari termékekben, levesekben, salátákban, illetve töltelék- és paníranyagként is. Jó tudni: lisztérzékenyek is fogyaszthatják. Ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó termék. Összetevők: patogatott amarant mag Ellenőrzött Ökológiai Gazdálkodásból HU-ÖKO-01. Ellenőrizte: Biokontroll Hungária Nonprofit Kft. Tápanyagtartalom (100g-ban): Energiaérték: 1575KJ / 374kcal, Fehérje: 14,5g, Szénhidrát: 51g, Zsír: 6,5g. Ásványi anyagok: vas, kálcium, kálium, magnézium, nátrium, foszfor, cink. Vitamin: B1, B2, B3, B6, C. Napjaink táplálkozásának pozitív divatirányzata, miként állítsuk össze étrendünket az emberi szervezet számára lehető ideálissá. A helyes összetétel megtalálása gyakran nem egyszerű, amit a táplálék-kiegészítők gyártásának egész iparággá fejlődése is bizonyít. A különböző hiánytünetek elkerülése fokozott problémát jelent az ételallergiában szenvedőknek, vagy - bármennyire meglepő - a vegetáriánusoknak is. Az amaránt, ez a Magyarországon még kevéssé ismert növény, sok szempontból jelent megoldást. Az inkák igazi kincse Az amaránt a Föld egyik legősibb kultúrnövénye, amely tanúja volt az Azték és Inka birodalmak felvirágzásának és bukásának. Onnan származik, ahonnan a kukorica, a burgonya, a paprika, paradicsom és a bab érkeztek hozzánk. Amerika felfedezése előtt az ott élő népek számára alapvető táplálékforrás volt a kukoricával és a babbal együtt, akárcsak a gabonafélék a mai Európában. Tudatos termesztése 5-6000 évre nyúlik vissza. Akkori fontosságát támasztja alá az a feljegyzés is miszerint Monetzuma, az utolsó azték uralkodó, évente 5000 tonna kukoricát és 3700 tonna amaránt magot kapott ajándékba (adóba) alattvalóitól. Rajtuk kívül termesztették a Mayák, az Inkák és más elő-Kolumbiai népek is. Kolumbuszt követő hódítók sok új növény- és állatfajjal ajándékozták meg az öreg kontinenst, de jó néhányat ott felejtettek. Ilyen volt az amaránt is. Ennek oka talán az lehetett, hogy az őslakók szent, testi, szellemi és lelki erőt adó növénynek tartották, amint a későbbiekben ki is derül, nem alaptalanul. A keresztény Európából érkező hódítók számára az amaránt barbár rituálék eszközének számított. (Pl. lisztjét ember vérrel keverve vallási szertartásokon megették.) Cortez a problémát úgy oldotta meg, hogy rendkívül keményen büntette még a termesztését is. Az amaránt visszaszorult Dél- és Közép-Amerika eldugott hegyi falvaiba, ahol termesztésük sohasem szűnt meg, és itt vészelte át - a mai ember szerencséjére - az újra felfedezéséig eltelt néhány száz esztendőt. A világtól elzártan élő embereknek köszönhetően volt mihez nyúlniuk az amerikai kutatóknak. A 70-es évek közepén, az Egyesült Államokban kezdődtek meg a kutatások és ezzel egy időben a termesztést koordináló amaránt centrum megalapítása. Magyarországi meghonosítása mintegy 15 évre tekint vissza, és a 90-es évek elején államilag elismert magyar fajtát is sikerült kinemesíteni. Termesztése - az itthoni ismertség hiányában - idáig teljes egészében export célra történt Egyedülállóan komplex beltartalom! Az amaránt mag beltartalmát vizsgálva és összehasonlítva a búzáéval vagy más gabonafélével több vonatkozásban lényeges eltérést mutat: