Ultrahangterápiás készülék (2 fejjel) - Therlan

Therlan - ultrahangterápiás készülék 2 kezelőfejjel (1MHz, 3MHz) Kezelési idő: 1-30 perc Ultrahang-frekvencia: 1 és 3 MHz Kisméretű kezelőfej felülete: 1.8cm² Nagyméretű kezelőfej felülete: 4.2cm² 1 MHz esetén: moduláció 10%, 20%, 50%, 100%, 0.1-1.5 W/cm², fölötte 10% vagy 20% 3 MHz esetén: moduláció 10%, 20%, 50%, 100%, 0.1-1.0 W/cm² Magyar Termék! 2UH Az alacsony frekvenciájú ingeráramok az idegekben impulzus-szinkronizált akciós potenciálokat váltanak ki, melyek a fájdalomcsillapító, vérkeringés javító és az izomrendszerben létrehozott terápiás hatásért felelősek. Az impulzusok alakja és frekvenciája határozza meg a különböző kívánt terápiás hatást. Széles, jelentős galván komponenssel rendelkező impulzusok, mint például a diadinamikus áramok nagyobb területek ingerlésére alkalmasak és első sorban a bőr érző idegeit stimulálják. A keskeny impulzusok, mint például a magas feszültségű galván áramok áthidalva a bőr kapacitív ellenállását, elsősorban a mélyebben fekvő érző és mozgató idegrostokat ingerlik. Az ultrahang fizikai, kémiai és biológiai hatása: A különböző konzisztenciájú szövetekben bejutó ultrahangsugárzás különböző terjedési sebességgel halad és az ún. határfelületeken reflektálódik. Minél tömörebb szövetbe jut annál nagyobb a sebessége. A lágyrészekben 1500 m/sec, a csontokban 3000 m/sec, fémekben 5000 m/sec sebességgel terjed. A sűrűsödésekből és ritkulásokból álló longitudinális hullámok a különböző sűrűségű szöveteket más és más rezgésszámmal mozgatják, így a szövetek közt súrlódás ún. mikromasszázs alakul ki, mely hőképződéssel jár. A mikromasszázs, valamint a hőképződés az ultrahang fizikai hatásai közé tartozik, de a hőképződés jelentős része nem a szövetek közötti súrlódás, hanem az elnyelt energia következménye. Az endogén hőképződés az egyes biológiai szövetekben különböző. Legjobban a csont, majd a szalagok, inak, az izomzat és végül legkevésbé a zsírszövet melegszik fel. Az ultrahang sugárzás reflexiója miatt fokozottabb felmelegedése van az ún. határrétegeknek. A biológiai hatás szempontjából a sugárzás hatására a következő funkcióváltozásokat sikerült igazolni: - végtagízületi kopások (arthrosis) kezelése - idült gyulladások (arthritis) kezelése - izomelmerevedés miatt kialakuló izomfájdalmak mérséklése - izom fájdalmak (myofasciális triggerpontok) mérséklése - reuma (rheumatoid-arthritis) kezelése Fontos tudni, hogy az ultrahang annál mélyebben hatol a szervezetbe, minél nagyobb az intenzitása. Ezért ha a bőrt vagy a bőrhöz közeli szöveteket akarjuk kezelni kis intenzitásra van szükség és a kezelési idő lehet hosszabb. Mélyen fekvő szövetek kezelésekor a nagyobb intenzitás és rövidebb kezelési idő a helyes választás. Néhány kezelési javaslat: Gerinc kezelése A gerinc feletti kezeléseket - az idegszövet fokozottabb hőérzékenysége miatt - csak paravertebralisan - a gerinc mellett szabad végezni. A gyakorlatban a nyaki gerinc panaszok a felső háti szakaszra is kiterjednek, ezért a nyaki gerinc kezelésénél a mezőhatárok az occiputnál (nyakszirtcsontnál) indulva a trapesius (csuklyás) izom felső szélén, majd a váll előtt a lapocka felső, majd belső széle mellett tér vissza az occiputhoz, a nyakszirtcsonthoz. A háti és az ágyéki gerinc kezelésénél mindkét oldalon két-két paravertebralis (gerinc melletti) mezőben végezhetjük a kezelést. Váll ízület A deltoideus izomzat három részének megfelelően alakítható ki három ultrahang mező. A könyök és a csuklóízület Az ide vonatkozó irodalmi adatok általában kezelési mezőket nem ismertetnek, mivel ezt a két régiót nem igen szokták ultrahangkezelésben részesíteni. Az alkar hajlító oldalán tendinitisek (íngyulladás), tendovaginitisek (ínhüvelygyulladás) esetében viszont gyakran végzünk ultrahang kezelést. A csípőízület kezelése három mezőben - gluteálisan (a farizomzat), ingvinálisan (a lágyékhajlat) és a trochanter (a combcsont nagy bütyke) felől történik a mezők besugárzása. A kül- vagy a bel boka körüli mezőkben, valamint az Achilles-ín felett tendovaginitis (ínhüvelygyulladás), illetve tendinitis (íngyulladás) esetében végezzük az ultrahang besugárzást. A tenyér Dupuitren kontraktura (rendszerint férfiakon a III-V ujjak hajlításos zsugorodásakor, vagy az ujjakon lévő kisízületek arthritise miatt az érintett területnek megfelelően végezhető az ultrahang besugárzás. A temporomandibuláris ízület arthritise (a halánték- és az állkapocscsont ízületi gyulladása) esetében felette kis mezőben történik a besugárzás. A térdizület ultrahang kezelésére leginkább patellát (a térdkalácsot) kihagyó peripatelláris mező besugárzása a legjobban bevált kezelési mód. Ha a beteg térdhajlatában is jelez fájdalmat, a peripatelláris (térdkalács körüli) kezelést a térdhajlati kezeléssel szokásos kiegészíteni. Természetesen, ha a beteg térdének mediális (belső), vagy laterális (külső) oldalán jelzi a fájdalmat, az oldalsó mezők kezelése is lehetséges. Az ultrahang teljesítményének besugárzási dózisa egyértelműen függ a mezőben elhelyezkedő képletektől és azok tömegétől. Pld. a csípőizület besugárzásánál a gluteusok (farizmok) irányából nagyobb teljesítmény beállításra - 0,7- 0,8 W/cm2 -re van szükség, mint a lágyékhajlatban, idegeket tartalmazó mezőben 0,3-0,4 W/cm2 , vagy a trochanter felett, ahol a csont felületes elhelyezkedésű. A gerinc paravertebrális mezői felett általában 0,5 W/cm2 a megfelelő dózis beállítás. Természetesen ez egyértelműen függ a beteg izomzatának tömegétől. A temporomandibuláris (rágóizom) ízület kezelésénél 0,2-0,3 W/cm2 -nél nagyobb intenzitást ritkán lehet alkalmazni. Ezzel szemben a hegek kezelésére a maximális dózis beálltás a legtöbb esetben indokolt. A kezelési idő a magyarországi gyakorlatban 3-5 perc mezőnként. Más országokban 10 perces kezelési időket is alkalmaznak. Abban valamennyi irodalmi adat megegyezik, hogy napi 20 percnél hosszabb besugárzást ne végezzünk! Van olyan vélemény is, hogy a maximális kezelési idő 15 perc, mivel tapasztalatuk szerint ennél hosszabb kezelési idő beállítása esetén sem érhető el jobb eredmény. A maximális kezelési időt általában 75-100 cm2 kezelési területre számolják. A kezeléseket lehetőleg naponta vagy legalább másod naponta végezzük. A heti két, vagy egy alkalommal végzett kezeléseknek a terápiás hatása - tapasztalataink szerint - sokkal gyengébb. Az irodalmi adatoktól eltérően ma már évente 2-3 kúraszerű kezelés is végezhető, viszont 10-12 kezelésnél többet egy sorozatban nem szabad adni!