"C" Típusú madárodú

Madaraink egy része odúköltő, azaz idősebb fák törzsében és ágaiban természetes módon képződő, vagy harkályok vájta odúkban költ. A településeken és a mezőgazdasági területeken egyaránt jelentkező természetvédelmi probléma, hogy az idősebb, odúképződésre, odúkészítésre alkalmas vastagságú fák állománya alacsony, csökken vagy már teljesen el is tűnt. Ezért a településeken mesterséges odúk kihelyezésével segíthetjük a madarak megtelepedését. Attól függően, hogy milyen madárfajokkal szeretnénk benépesíteni a kertünket, a madarak igényeihez és testméretéhez alkalmazkodva különböző odúkat kell alkalmaznunk. A C típusú odúk alapterülete és külső méretre a „B” típusú odúra hasonlít, de nem rendelkeznek szűk, kerek röpnyílásal, hanem megközelítően félig nyitott előoldalúak. Ez az odútípus azoknak a kistestű énekesmadaraknak kedvez, amelyek szeretnek kilátni kotlás közben az odúból, mivel hasonló üregekben, repedésekben, sziklahasadékokban szeretnek költeni. Ezek a madarak a hagyományos értelemben nem tekinthetők odúköltőknek, esetükben a megfelelő költőhely legfontosabb kritériuma a fedettség, a vízszintes alap és a fészek legalább egyik oldalának támasztottsága. Berepülő nyílás: félig nyitott, de fajtól függően változhat Belső alapterülete: 12,5 * 12,5 cm Az odúban várhatóan megtelepedő fajok: ökörszem, házi rozsdafarkú, vörösbegy, kerti rozsdafarkú, barázdabillegető, hantmadár, macskabagoly Odúkihelyezés: A félig nyitott előoldalú „C” odúk esetében a minimum kihelyezési magasság 0,5 m is lehet. Lakott területeken, ahol sok a macska, ezeket kiegészítő védelem nélkül elsősorban az eresz magasában szoktuk alkalmazni, ami a házi rozsdafarkúak kedvelt fészkelőhelye lehet. A kisragadozók benyúlását megakadályozó drót és tüskés ág előtét alkalmazásával azonban térd- és mellmagasságba, bokrokba, sövényekbe is telepíthetők, melyekbe ökörszemek és a vörösbegyek megtelepedése várható. Kép forrás: MME