Anna Starobinets - A ragadozó jogai - Állati nyomozók 2.

Egy állat elmosódó, homályos sziluettje a sötétben. A pofája nem látszik. Óvatosan odalopakodik a tyúkólhoz, fejét leszegi, szinte a földhöz lapul, igyekszik egybeolvadni a fűvel és a tulajdon árnyékával, igyekszik észrevétlen maradni. Gyorsan, de könnyedén mozog, nem kapkod. Ragadozótempó. A profi gyilkos ismertetőjegye. Odaér. Mozdulatlanná merevedik. Most szemeli ki az áldozatát. Alig észrevehetően felemeli a mellső mancsát: a ragadozó ruganyos, ugrásra kész tartása. Már előre érzi a tyúkvér ízét és szagát. Ragadozópofáját a telihold felé fordítja - s egyben a biztonsági kamera felé, úgyhogy végre valamit ki lehet venni az ábrázatából. Ó, milyen ismerős a rendőrségi Borznak ez az álmodozó pillantás a holdra a villámgyors vetődés előtt - a gyilkos állat kurta, mágikus éjjeli szertartása...