Takács Mari - Bingaminga és Morfió

„– Mikor érünk oda? – kérdezte hosszú hallgatás után Bingaminga, aki ötnapi gyaloglás után már a hétévesek lendületességével rogyott le egy nagyobb tengerparti kőre. – Szerintem itt vagyunk – válaszolta Jinga. Valter és Biloba pedig egyetértően bólogatott. – Jaj de jó! – lelkendezett a fiatal varázsló, és vetkőzni kezdett, hogy mielőbb megmártózhasson a vízben. A többiek is követni akarták a példáját, hiszen azóta, hogy Babotában búcsút vettek Zenkától és Zanekától, a tudós házaspártól, nem sokszor pihentek meg. Ám abban a pillanatban, amikor hozzáláttak a nadrágszárak felgyűréséhez, egyszer csak megjelent mellettük egy ajtó. A semmiből.